Évközi 30. hét péntek

Évközi 30. hét péntek

„És test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen” Pál apostol levelének ebben a részletében keserűen, de megemlékezik arról, hogy a kiválasztott emberek milyen végzetes tévedéseken mehetnek át, ha Istennel való kapcsolatuk megromlik. Nem Isten és nem Jézus Krisztus hagyta el őket, a legdicsőbb küldetésre kiválasztott népet, hanem ők hagyták el Istent és egyszülött Fiát. Pál kesergése megindító, de nemzetét, annak hosszú-hosszú vezeklését megváltoztatni nem tudja. Az apostol hivatkozik tiszta lelkiismeretére: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért”(1-3) Minden levelében, minden gondolatában Jézus Krisztus a középpont, amióta megtért, és megismerte Jézust, a világ Megváltóját. Szinte sem éjjele, sem nappala nem volt megtérése óta, vitte a jó hírt mindenkinek, elsősorban rokonainak, a zsidóknak. Bárhol kezdett missziót KisÁzsiában vagy Európában, először a zsidó zsinagógába látogatott el. Nekik mondta el a jó hírt, az evangéliumot, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob pátriárkák, közös őseik életcélja beteljesült, Isten ígéretei szerint eljött a világ Megváltója az ő népük által. A nagy áldás megvalósult. Minden nép áldottá vált Ábrahám hite által. És most, a főtanács gonosz ellenkezése miatt pontosan a választott nép zöme zárta ki magát a megváltott népek sorából. Ez Pált lesújtja. Szívesen lemondana a mennyországról is, pedig nagyon vágyakozik Jézust újra és örökre látni, ha ezzel meg tudná menteni fajtáját, „az izraelitákat, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek” (4) Ekkor Pál lelki szemei előtt feltündökölhetett nemcsak Isten megbocsátó gesztusa, ahogy a lehorgasztott fejű ősszülők felett elhangzott a vigasztaló ígéret a Megváltóról, aki a becsapott Éva egyik leányától születik majd és győz a sátán felett, hanem a pokol tornácán összegyűlt ószövetségi igazak óriási tömege is, akik minden újonnan érkező üdvözült lélektől valami közelebbi vigasztaló hírt hallottak. Amikor Noé, majd Ábrahám is odakerültek, elmondták, hogy a Megváltónak ősapjai lesznek. Izsák, Jákob, Júda, Dávid király micsoda becsben álltak a tömegben. A vértanú, Keresztelő János, aki bejelenthette, hogy harminc évesen látta a Messiást és tanúságot tett mellette. Megtudták, hogy Mózest és Illést visszahívják a földre, mert megláthatják a megígértet. Végül láthatták, hogy szomszédjukból a pokol büntető területéről, hogy száguldozik az összes ördög a föld felé. Most van a megváltás, óriási küzdelem lehet. Amikor a sátáni had visszatér, percek múlva megjelenik a győztes emberi lelke isteni hatalommal, és bejelenti: Örüljetek, mert megváltottalak benneteket, rövid idő múlva mögöttem repülhet a lelketek a mennyországba, minden üdvözült egyenesen odajöhet.