Húsvét 6. hete Csütörtök

Húsvét 6. hete Csütörtök
ApCsel 18,1-8; Jn 16,16-20
„Még egy kis idő és már nem láttok engem”

Jézus megígérte a tanítványoknak, hogy elküldi az Atyától a Szentlelket, aki megtanítja őket a teljes igazságra, amit most még nem tudnának elviselni. Jézus iszonyatos szenvedése és halála, valamint az apostolok és az Egyház jövőbeli hányatott sorsa csak a Szentlélek kegyelmeivel érthető jól és viselhető el üdvösségesen. Mintegy folytatása ennek a közlésnek ez a sor. „Még egy kis idő…” Az utolsó vacsora hamar véget ér, és elkezdődik a világtörténelem legszörnyűbb eseménysora: a legbensőbb munkatárs árulása, Jézus elfogatása, az üdvösség előkészítésére rendelt zsidó főpapi árulás, a nagytanács pere és ítélete, a szégyenletes népárulás, az „élet szerzője” helyett egy gyilkos kikérése, keresztút, kereszthalál. Mintegy tizennyolc óra, háromnegyed nap. A tanítványok „nem látják” Jézust, mert egy részük rémülten messze fut, elbújik, a néhány merészebb is csak egy csalódást okozó szánalmas embert lát az Isten hatalmas Fia helyett a Mesterben. Majd ismét egy viszonylag kis idő, talán ötven óra telik el a szörnyű magába roskadásban. Ám ekkor Jézus eljön feltámadottan, élve és visszaadja apostolainak az éltető hitet. Mindezt az utolsó vacsorán még nem értik. Hogy is érthetnék. El sem tudnák viselni – ott vacsora közben – a Szentlélek később várható kegyelme nélkül, sem Jézus szenvedését, sem a maguk és népük hitványságát. Záróakkordként hallják: „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ pedig örvendezni fog. Ti szomorkodtok majd, de a szomorúságotok örömre fordul.(20) Jézus sorsa a mienk is. Vállaljuk el, ne legyünk hűtlenek. Akkor sok szomorúságunk örömre fordul.