Az Irgalmasság Szent Éve 271.

Jaj nektek,írástudók

 „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kel tenni, azt nem szabad elhagyni. Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vagytok rablással és mértéktelenséggel. Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz” (Mt 23,23-26) Jézus arra figyelmezteti hallgatóit, hogy a törvényben előírt adót nem úgy kell kezelni, hogy a silányabb, mindössze ízesítőnek minősülő növények értékesítéséből befizetjük a járandóságot, az étkezéshez lényeges termésből a kijelölt részt csak részben adjuk meg a vezetők számára vagy az egész tételt nem szerepeltetjük az adó kimutatásában. Ebben az esetben az illető adózó csal, mert a zsidó papság a honfoglalás idején nem kapott birtokot, hanem azok kapták, akik megművelték a földet. Akik az oltár szolgálatát vagy más liturgikus tevékenységet szolgálatként elláttak, azoknak és a templomnak a földbirtokosok adót fizettek. Jézus tehát az adóköteles termések elhazudását csalásnak minősíti. Különösen abban az esetben, ha a fűszereket szálanként elszámolja, és ezzel érdemtelenül biztosítja magának az elismerést. Az edények tisztításával úgy lehet csalni, hogy a külsejét lemosni, kisebb munka, mint belenyúlni a szűk szájon, és a felületesen mosott edényben hagyott ételmaradék betegséget okozhat.„Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?” (Mt 23,27-32) A farizeusok és az írástudók Urunk ellenségei voltak. Belekötöttek minden szavába. Érzik: Jézus nem a zsidók országát akarja véglegessé tenni, hanem az ő országát. Isten Fia, a második isteni Személy, aki Atyja kérésére felvette az emberi természetet, hogy az emberiség bűneit megváltsa, mert senki nem tudja levezekelni, csak Ő, az Isten fia. A próféták legnagyobbika hét évszázaddal Jézus megjelenése előtt nyíltan megmondja Acház zsidó királynak: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,13-14) A Máté-evangélium szövegéhez visszatérve megértjük Jézus korholását: „Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök, és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában, és városról városra üldöztök. Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket”(Mt 23,33-36)