Évközi 22. hét hétfője
Heródes ugyan börtönbe vetette Keresztelő Jánost, a
valóságban mégis épp ellenkező utat jártak be: Heródes egyre inkább
megkötözötté vált, Keresztelő Szent János viszont fokozatosan egyre szabadabb
lett. Heródest megkötözte buja szenvedélye, mely testvérétől elcsábított
feleségéhez fűzte; megkötözte az a meghasonlottság, hogy bár tisztelte
Keresztelő Jánost, szívesen hallgatta is őt, de azt az igazságot, mely rá
vonatkozott, nem bírta tőle elviselni; megkötözte felelőtlen esküje, melyet
Heródiás lányának tett, s melyet azután szomorúan bár, de teljesített; sőt
megkötözte még az asztaltársaság véleménye is, melyre inkább volt tekintettel,
mint jobb meggyőződésére és lelkiismeretének hangjára. A hatalom útja tehát
számára nem a szabadság, hanem az egyre nagyobb megkötözöttség útja lett, míg a
végén arcát és egyéniségét elveszítve szánalmas bábfigurává vált.
János útja ezzel szemben az egyre nagyobb szabadságra
jutás útja volt, mert úgy tudott küldetéséhez hűséges maradni, hogy azt mindig
Jézus Krisztushoz igazította, s szükség esetén kész volt az ő világosságánál a
maga helyét, feladatát újraértelmezni. Ezért miközben a bilincsek között is
megőrizte prófétai méltóságát és tekintélyét, mert nem tartották fogva az
emberi szempontok és elvárások, éppen a börtönben, a rá váró vértanúság
árnyékában vált szabaddá saját korábbi szerepétől és a végidőkről szóló prófétai
víziójától is. Amikor tanítványaival üzent Jézusnak, hogy ő-e a Messiás, az Úr
válaszát megértve felismerte, hogy valóban ő az, akinek az útját egyengette,
ugyanakkor elfogadta, hogy Jézus nem pontosan olyan Messiás, mint amilyennek ő
elképzelte.
Urunk Jézus, akiről Keresztelő János azt mondta: „Neki
növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”, add nekünk kegyelmesen, hogy
életünkben mi is egyre nagyobb teret engedjünk Neked, s így fokozatosan a Te
képmásodra formálódva eljussunk az igazi szabadságra és a mennyei békességre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése