Ferenc pápa beszéde az izomrostok degeneratív megbetegedése ellen küzdő olasz orvostársulathoz

Ferenc pápa beszéde az izomrostok degeneratív megbetegedése ellen küzdő olasz orvostársulathoz

Ezerötszáz orvos és ápoló – akik egy súlyos és öröklődő betegség ellen küzdenek a gyógyulásért és az érintett betegek emberhez méltó életéért – találkozott június 2-án Ferenc pápával, hogy bátorítást és erkölcsi útmutatást nyerjenek munkájukhoz.

Ferenc pápa szombaton délben a VI. Pál-teremben fogadta az izomrostok öröklődő és degeneratív megbetegedése ellen küzdő olasz orvosok egyesületének 1500 tagját. A Szentyatya szolgálatuk erkölcsi jellegére és a tanúságtevő krisztusi szeretetre hívta fel figyelmüket.

A pápa megköszönte szolgálatukat, mert az a betek számára reményt jelent, enyhíti a magányukat és segíti őket türelemmel szembesülni a betegségükkel. Jelenlétük baráti törődés az egészségügyi és társadalmi környezetben. Szolgálatuk konkrétan megnyilvánul a hétköznapi betegellátásban, a terápiában, a házi orvosi ellátásban. Mindezek emberi közelséget, testvéri párbeszédet és gyengédséget igényelnek a betegek felé. Sokat tehetnek sajátos szolgálatuk révén abban, hogy a fizikai rehabilitációt spirituális rehabilitációval kapcsolják össze, továbbá nemcsak a fizikai fájdalmat próbálják enyhíteni, hanem segítenek az elhagyatottság és elszigetelődés okozta lelki szenvedés feloldásában is.

A pápa kitért az izomrostok öröklődő és degeneratív megbetegedése ellen küzdő olasz orvosok egyesülete szolgálatának ingyenes jellegére, mely független az érdekektől és a pártideológiáktól. Ezt az ingyenességet szakmaisággal és folytonossággal párosítsák, legyenek diszkrétek a betegek ügyeiben. Mindez jelentősen hozzájárulhat a társadalom humanizálásához, figyelmesebbé téve azt az ember méltóságára. Ennek alapja az Istennek Jézus Krisztusban emberré váló szeretete.

A pápa felhívta az orvosi egyesület figyelmét azokra a példákra, melyeket olyan emberbarát szent papok testesítettek meg, mint Giuseppe Cottolengo, Luigi Guanella és Luigi Orione. Az ő szeretetszolgálatuk mély nyomot hagyott az olasz társadalomban. Végül arra emlékeztette őket, hogy a konkrét segítség mellett soha ne felejtsék azt, hogy ennél még fontosabb az a szív, amivel szolgálnak.