Évközi 1. hét csütörtökje
Mindennap
elhangzik a vágyakozó, szelíd kérés, szinte könyörgés Isten részéről az
imádságra hívás zsoltárában, mindjárt a nap kezdetén, az első zsolozsmahóra
előtt: „Midőn ma az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!”
Minden egyes nap ilyen „ma”, amelyen Isten szól hozzánk, s csak akkor maradhat
szívünk fogékony az ő akaratára, ha nap mint nap megnyitjuk fülünket ő igéje
előtt, és szívünk hozzá idomul. Ha nem figyelünk Isten szavára, fülünk elszokik
tőle, legközelebb már meg sem halljuk, szívünk pedig rideg és durva lesz, mint
a kő.
A
megkeményedett szívű ember lehet vallásos, azonban elveszíti kapcsolatát a
valósággal, Istennel és önmagával is. Az imádságot talán nem hagyja abba, újabb
és újabb kérésekkel ostromolja az eget, de nem kap választ. Erre még jobban
megkeményedik, s már a szeme is vakká válik a csodákra, melyeket pedig érte
vitt végbe az Úr; jeleket követel, bizonyosságot vár, de hiába: egyre sűrűbb
lesz körülötte a sötétség és nyomasztóbb a némaság.
Urunk Jézus, ne engedd, hogy szívünk
érzéketlenné váljék szavadra. Ne hagyd, hogy süketséggel és némasággal
vádoljunk, ha nem úgy cselekszel, ahogyan mi elképzeljük; hogy szeretetedet
azon mérjük le, hogy teljesíted-e kérésünket. Ne engedd, hogy mi magunk akarjuk
eldönteni, mi szolgál üdvösségünkre, hogy belemerevedjünk az önsajnálatba, és
téged tegyünk felelőssé a szenvedésért. Segíts inkább, hogy azzal a bizalommal
álljunk Eléd nap mint nap, mint a leprás a mai Evangéliumban: „Ha akarod, meg
tudsz tisztítani engem.” Tudjuk, hogy van rá hatalmad, s ha akarod, ha jónak
látod, meg tudsz tisztítani, meg tudsz gyógyítani bennünket. Ha mégsem tennéd,
szereteted akkor sem kisebb irántunk. Te jobban tudod, mi válik javunkra, s
elég nekünk a te kegyelmed. Add, hogy merjük egészen kiszolgáltatni magunkat
Neked, s arra hajlítani szívünket, hogy mindig elfogadjuk és megtegyük a Te
szent akaratodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése