Évközi 23. vasárnap
Egy
Filemon nevű jómódú kolosszei kereszténytől megszökött egy rabszolgája,
Onezimusz. A császári birodalom fővárosába ment, remélve, hogy ott a nagy
ismeretlenségben szabad életet kezdhet. De csak bujkált, bizonyára nem a felső
tízezer „szalonjaiban”, hanem ócska lebujokban, ahol éjszakai pillangók és
gyanús külsejű férfiak rajzották körül. Onezimusz tiszta szemű fiatalember.
Elhanyagolt ruházata, gondozatlan szakálla mögül, bűnei mögül egy még
ártatlanul kereső, egy szebb világra szomjazó lélek szépsége ragyog át. Egy
kereszténynek megakad rajta a szeme. Ráveszi, hogy hallgassa meg Pál apostolt,
aki bilincsekben ugyan, de fogadhatja látogatóit.
Amint
ott ül közvetlenül az Apostol lábánál, ez a szökött rabszolga egyszerre csak
keserves sírásra fakad, csak úgy rázkódik a válla meg a lehajtott fürtös feje a
zokogástól. Az öreg, bölcs és vértanúságra megérett Pál pedig felismeri, hogy
Jézus Lelke látogatta meg ezt az embert. Megkereszteli, vagyis új, halhatatlan,
istengyermeki életet ad neki, s igazi apai gyöngédséggel szorítja magához.
Azután tintát, papirost hozat, s levelet diktál. Amikor Onezimusz előtt
világossá válik, hogy vissza kell mennie urához Kolosszéba, előbb tiltakozik,
majd amikor megtudja, hogy ura is Krisztus híve, egész helyzete más
megvilágításba kerül. Filemon, a rabszolgatartó és Onezimusz, a rabszolga
között a külső viszony megmarad, belül azonban teljesen le van rombolva a régi
világ, és már nem mint szolga, hanem mint szeretett testvér tér vissza.
Képzeljük csak el Filemon arcát, amikor Onezimuszt látja hazatérni, s főleg
mikor olvassa a vele küldött levelet... Az az ölelés, amellyel szökött
rabszolgáját fogadja, a rabszolgatartó társadalom végét jelenti.
Urunk Jézus, köszönjük Neked az ebben a
„magánlevélben” adott kinyilatkoztatást, mely a maga meglepő konkrétságában is
az evangélium őseredeti és egyetemes üzenetét közvetíti. Taníts bennünket e
levél által is, hogy felismerjük a Lélek munkálkodását, és mind jobban
megnyissuk szívünket előtte, aki nem forradalmat csinál, hanem benső világunkat
alakítja át, halált hoz a bűnre, és Veled együtt feltámaszt Istennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése