Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XIII.
Nem a megváltó.
„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája, amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra”. (Jn 16,21) Ezt Jézus mondta, sok ezer évvel később, Éva igazán csodálatos unokája, aki beteljesítette az Atyaisten ígéretét, mert Megváltóként benne valóban a nagy sátántipró Ember született meg. Éva ezt anyaként akkor még nem tudhatta. Azért örült olyan nagyon, mert azt hitte, jóvá tehette Isten elleni lázadását, az ősbűnt. A Káin nevet így értelmezte: Megkaptam azt az embert, aki jóváteszi bűnömet, helyre állhat a béke Isten és az ember között. De ha nem is ebben az értelemben mondhatta ki, mint az első édesanya a földön az anyaság örök örömét, maga a gyermek szülése, az édesanyák örök öröme óriási boldogságot jelentett neki. Nem von le az anyák öröméből semmit abban a szülés felett érzett örömben, ha később a fia nem lett az emberiség dísze, virága. Arról az édesanyák nem igazán tehetnek. Bár él a figyelmeztetés minden anyaságnál: az e világra szülés az anyaság első fázisa. Úgy kel nevelni és imádkozni érte, hogy gyermeke megszülethessen az örök életre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése