Elmélkedés a Család évében XIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XIV.



Az emberek életét Isten örök törvényei igazgatják.



Az ember életét Isten a szívükbe írt parancsokkal irányította. Ezt a tényt Szent Pál apostol említi: „ A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember. Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira”. (2Kor 3,2-3) Isten parancsa tehát az emberélet kezdetétől ismert, nemcsak a zsidóknak adott két kőtábla keletkezése óta ismeri az emberiség. (Kiv 24,12) Alaptörvény: „Én, az Úr vagyok a te Istened”.(Kiv 20,2) „Ne ölj!” (13) Ezt nagyon fontos hangoztatnunk egyrészt, hogy megértsük Káin történetét, a szaporodó család és az egész emberiség nagy családjának történetét.„Éva ismét szült, az öcsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és ajándékaira nem tekintett”. (Ter 4,2-5a) Ez a nagyon régi feljegyzés is fontos tényeket enged megismernünk az ősi családi szokásokból, a vallásos élet eredeti törvényeiről. A két ifjú ember, Káin és Ábel, egészen biztosan szüleitől, pontosabban édesapjuktól, Ádámtól tanulták meg, hogy soha elfeledni nem szabad, hogy vagyonunkat Isten teremtette, ő adta nekünk, hogy élni tudjunk, és bővében legyünk mindennek. Azt is megtanulták, hogy ezt viszonozni kell: közvetlenül Istennek áldozatokkal, és közvetve neki a többi emberen keresztül, akiknek adunk jó szívvel kóstolót, ajándékot. Nem ok nélkül említi a Biblia, hogy Káin földműves volt, búzát és más gabonákat termelt, míg öccse, Ábel pásztorkodott. Azt adták Istennek is és egymásnak is, amiben bővelkedtek, és kapták a másiktól azt, amiben nekik volt többletük. Ezzel gyakorolták a szeretetet, a másik isteni parancsot. Azért a két nagy fiú volt az áldozat bemutató, mert a mózesi szövetség előtt az áldozatnál a családapa volt a pap is, vagyis az a személy, aki családját Isten felé képviselte az áldozatbemutatással. Megemlíthetjük, hogy a vasárnapi szentmisét elhanyagoló családfők nagyon hiányoznak Istennek, de azt is örömmel állapíthatjuk meg, hogy Istennek tetsző szép szokás volt a süteményből kóstolót küldeni egyedül élő öregeknek. Isten a jó szívű ajándékozást szívesen fogadja.