Évközi 3.vasárnap
Neh 8,2-4a. 5b. 8-10;1Kor 12,12-30; Lk 1,1-4. 14-21
Mint tudjuk, Jézus Betlehemben született. Ez volt a gondviselő Isten akarata, amit hatszáz évvel korábban Mikeás próféta által közölt a zsidó néppel: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Szűz Mária, Jézus édesanyja, Názáretben lakott, ott kereste fel az angyal, ott fogadta el Isten kitüntető ajánlatát, hogy Őt szemelte ki a Megváltó Édesanyjának. Válaszára: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38) megtestesült méhében a Szentlélek teremtő erejéből az Isten Fia. Senki nem tudta ezt, sem a szülei, Joachim és Anna, sem a vőlegénye, József, aki később angyali felvilágosításból értesült a nagy titokról. Mivel Augustus császár általános rendelete szerint mentek Betlehembe összeírásra, senkinek nem tűnt fel, hogy Mária és József elutazott, majd 4-5 év múlva jöttek vissza Názáretbe fiacskájukkal, aki köztük nőtt fel, később, mint építőiparos ott dolgozott. Harmincévesen ismét elment a környékről. Nem sokára jöttek a hírek, hogy neves szónok, rengeteg beteget meggyógyít mindenféle bajból, most pedig itt ül köztük a zsinagógában. Olvassa Izajás próféta könyvéből a soron következő szakaszt, amit az imént én is felolvastam. Majd „összetekerve az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok". (20-21) Mi volt ez az írás? Nyolcszáz éves előrejelzés, hogy a Messiás működése így lesz felismerhető: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje" (18-19) Óriási a meglepetés: az eddig csendben, szegény iparosként dolgozó Jézus Messiásnak nyilvánítja magát. Állítja, hogy benne beteljesült Izajás, Mikeás és minden próféta messiási jövendölése. A názáretiek lassan ocsúdtak fel a meglepetésből. Azt gondolnánk, hogy tapsolni, ujjongani kezdenek, sorban gratulálnak, és örömmel összegezik: városunkból, de az egész Galileából sem származott soha még próféta sem, és most íme, itt ül köztünk népünk és az egész világ Megváltója! Ám mégsem ez történik: „Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott." (28-30) Később a jeruzsálemi zsidók befejezték, amit a názáretiek kezdtek. Megölték, mert Isten Fiának mondta magát(Jn 19,7) Jézus Krisztus feltámadt, ma is él és uralkodik: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké" (Zsid 13,8) Ma is a szegényeket szereti, pártjukat fogja, az üldözöttek mellé áll, a betegek sorsát a szívén viseli és az igazságtalanul elítélteket kiszabadítja. Igaz ezekért sokak előtt ma sem kedves, szívesen kidobnák a történelemből, nemcsak Názáretből és Jeruzsálemből. Ma sem áll az istentelen és embertelen gazdagok közé. A Jelenések könyvéből kiáltja ma is: „Ki innen a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi". (Jel 22,15)
Neh 8,2-4a. 5b. 8-10;1Kor 12,12-30; Lk 1,1-4. 14-21
Mint tudjuk, Jézus Betlehemben született. Ez volt a gondviselő Isten akarata, amit hatszáz évvel korábban Mikeás próféta által közölt a zsidó néppel: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Szűz Mária, Jézus édesanyja, Názáretben lakott, ott kereste fel az angyal, ott fogadta el Isten kitüntető ajánlatát, hogy Őt szemelte ki a Megváltó Édesanyjának. Válaszára: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38) megtestesült méhében a Szentlélek teremtő erejéből az Isten Fia. Senki nem tudta ezt, sem a szülei, Joachim és Anna, sem a vőlegénye, József, aki később angyali felvilágosításból értesült a nagy titokról. Mivel Augustus császár általános rendelete szerint mentek Betlehembe összeírásra, senkinek nem tűnt fel, hogy Mária és József elutazott, majd 4-5 év múlva jöttek vissza Názáretbe fiacskájukkal, aki köztük nőtt fel, később, mint építőiparos ott dolgozott. Harmincévesen ismét elment a környékről. Nem sokára jöttek a hírek, hogy neves szónok, rengeteg beteget meggyógyít mindenféle bajból, most pedig itt ül köztük a zsinagógában. Olvassa Izajás próféta könyvéből a soron következő szakaszt, amit az imént én is felolvastam. Majd „összetekerve az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok". (20-21) Mi volt ez az írás? Nyolcszáz éves előrejelzés, hogy a Messiás működése így lesz felismerhető: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje" (18-19) Óriási a meglepetés: az eddig csendben, szegény iparosként dolgozó Jézus Messiásnak nyilvánítja magát. Állítja, hogy benne beteljesült Izajás, Mikeás és minden próféta messiási jövendölése. A názáretiek lassan ocsúdtak fel a meglepetésből. Azt gondolnánk, hogy tapsolni, ujjongani kezdenek, sorban gratulálnak, és örömmel összegezik: városunkból, de az egész Galileából sem származott soha még próféta sem, és most íme, itt ül köztünk népünk és az egész világ Megváltója! Ám mégsem ez történik: „Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott." (28-30) Később a jeruzsálemi zsidók befejezték, amit a názáretiek kezdtek. Megölték, mert Isten Fiának mondta magát(Jn 19,7) Jézus Krisztus feltámadt, ma is él és uralkodik: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké" (Zsid 13,8) Ma is a szegényeket szereti, pártjukat fogja, az üldözöttek mellé áll, a betegek sorsát a szívén viseli és az igazságtalanul elítélteket kiszabadítja. Igaz ezekért sokak előtt ma sem kedves, szívesen kidobnák a történelemből, nemcsak Názáretből és Jeruzsálemből. Ma sem áll az istentelen és embertelen gazdagok közé. A Jelenések könyvéből kiáltja ma is: „Ki innen a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi". (Jel 22,15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése