Évközi 12 hét péntek
Ter 17. 1. 9-10. 15-22; Mt 8, 1-4
„Arcra borult erre Ábrahám és nevetett”
Isten gyakorta megjelent Ábrahámnak. Tudta, hogy választottja pogány körülmények között nőtt fel, vált idős emberré, tanítani kell az egyistenhit tételeire, erősíteni kell vallásos gyakorlatokban. Át kellett nevelni az igaz hitre. Ilyen útmutatás volt a névváltoztatás. Eredetileg Ábrámnak hívták Isten kiválasztottját, ami azt jelenti: Apám Rám (egy keleti bálvány). Később, amikor a gyermektelen Ábrámnak már volt egy fia, Izmael, Isten elrendelte, hogy változtassa nevét Ábrahámra. Ezzel jelezni akarta az Úr, hogy Izmaellel elindult egy hatalmas nép kifejlődése. Mivel pedig Isten soha nem vonta vissza korábbi ígéretét, hogy Sárai, a feleség szüli meg az igazi messiási nép apját, erre is utal az Úr a névváltoztatással. Áb-rahám = Sokaság apja. Sárai: az én úrnőm. Sára: úrnő. Amikor Isten egy alkalommal megjelent Ábrahámnak ilyen hatékony nevelő célzattal, így szólt hozzá: „Én vagyok a mindenható Isten. Járj előttem, légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítalak”. (Ter 17, 1-6) Amikor Isten arra hivatkozott, hogy nagyon megsokasítja Ábrahám utódait, Ábrahám arcra borult. (3) Azért borult arcra, hogy az Úr ne vegye észre mosolygását. Ábrahám ugyanis már kezdett nagyon belenyugodni: Kilencvenkilenc éves vagyok, feleségem sem sokkal fiatalabb. Van egy fiam a másodfeleségemtől. Újabb fiút én már úgy sem várhatok! „Istennek, pedig azt mondta: „Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre”. (18-19) Isten tehát kitart a maga terve mellett. Nem teszi szóvá, hogy kitüntetettje kineveti Isten tervét. De azonnal megadja a büntetést azzal, hogy az ígéret gyermekét Izsáknak, zsidóul Jiszchaknak kell nevezni. Ez annyit jelent: nevetett. Mivel a következő fejezetben elmondja a Biblia, hogy Mamre völgyében Isten meglátogatja Ábrahámot, ebéd közben újra megismétli Isten, hogy egy év múlva Sára igenis szülni fog, akkor a férfiak társaságából kizárt, a sátorban tevékenykedő, közben hallgatózó Sára nagyot nevetett. Tőle nem veszi hallatlanba Isten, számon kéri, majd tagadása után megerősíti a tényt: Igenis, nevettél! (vö. Ter 18, 9-15) Ezek után felvetődhet a kérdés: Kinek a nevetése hangzik Izsák nevében örök figyelmeztetőül, hogy Isten nem tűri el kigúnyolását? A válasz roppant egyszerű: A zsidó igeragozásban a második és harmadik személyben másként hangzik a férfi és a női alak: jiszchak: férfi nevetett; tiszchak: nő nevetett. Izsák neve tehát apjára mutat. Isten Izmael sorsát is gazdagon készíti elő: „íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom, tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked egy esztendő múlva ilyenkor” (17-21)
Ter 17. 1. 9-10. 15-22; Mt 8, 1-4
„Arcra borult erre Ábrahám és nevetett”
Isten gyakorta megjelent Ábrahámnak. Tudta, hogy választottja pogány körülmények között nőtt fel, vált idős emberré, tanítani kell az egyistenhit tételeire, erősíteni kell vallásos gyakorlatokban. Át kellett nevelni az igaz hitre. Ilyen útmutatás volt a névváltoztatás. Eredetileg Ábrámnak hívták Isten kiválasztottját, ami azt jelenti: Apám Rám (egy keleti bálvány). Később, amikor a gyermektelen Ábrámnak már volt egy fia, Izmael, Isten elrendelte, hogy változtassa nevét Ábrahámra. Ezzel jelezni akarta az Úr, hogy Izmaellel elindult egy hatalmas nép kifejlődése. Mivel pedig Isten soha nem vonta vissza korábbi ígéretét, hogy Sárai, a feleség szüli meg az igazi messiási nép apját, erre is utal az Úr a névváltoztatással. Áb-rahám = Sokaság apja. Sárai: az én úrnőm. Sára: úrnő. Amikor Isten egy alkalommal megjelent Ábrahámnak ilyen hatékony nevelő célzattal, így szólt hozzá: „Én vagyok a mindenható Isten. Járj előttem, légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítalak”. (Ter 17, 1-6) Amikor Isten arra hivatkozott, hogy nagyon megsokasítja Ábrahám utódait, Ábrahám arcra borult. (3) Azért borult arcra, hogy az Úr ne vegye észre mosolygását. Ábrahám ugyanis már kezdett nagyon belenyugodni: Kilencvenkilenc éves vagyok, feleségem sem sokkal fiatalabb. Van egy fiam a másodfeleségemtől. Újabb fiút én már úgy sem várhatok! „Istennek, pedig azt mondta: „Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre”. (18-19) Isten tehát kitart a maga terve mellett. Nem teszi szóvá, hogy kitüntetettje kineveti Isten tervét. De azonnal megadja a büntetést azzal, hogy az ígéret gyermekét Izsáknak, zsidóul Jiszchaknak kell nevezni. Ez annyit jelent: nevetett. Mivel a következő fejezetben elmondja a Biblia, hogy Mamre völgyében Isten meglátogatja Ábrahámot, ebéd közben újra megismétli Isten, hogy egy év múlva Sára igenis szülni fog, akkor a férfiak társaságából kizárt, a sátorban tevékenykedő, közben hallgatózó Sára nagyot nevetett. Tőle nem veszi hallatlanba Isten, számon kéri, majd tagadása után megerősíti a tényt: Igenis, nevettél! (vö. Ter 18, 9-15) Ezek után felvetődhet a kérdés: Kinek a nevetése hangzik Izsák nevében örök figyelmeztetőül, hogy Isten nem tűri el kigúnyolását? A válasz roppant egyszerű: A zsidó igeragozásban a második és harmadik személyben másként hangzik a férfi és a női alak: jiszchak: férfi nevetett; tiszchak: nő nevetett. Izsák neve tehát apjára mutat. Isten Izmael sorsát is gazdagon készíti elő: „íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom, tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked egy esztendő múlva ilyenkor” (17-21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése