Évközi 19 hét kedd
MTörv 31, 1-8; Mt 18, 1-5. 10. 12-14
„Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába”
Jézus komolyan vette küldetését. Mindenben ragaszkodott mennyei Atyja akaratához. Harminc éves koráig nem beszélt arról, hogy Ő a Messiás, az Isten egyszülött Fia, egylényegű az Atyával, és emberi természetét egyesítette az isteni természettel, a láthatatlan Isten képmás és az emberalakunkat is magára vette. Atyja ezért a megalázkodásért adta neki a Jézus nevet, amelynek hallatára minden térd meghajol a mennyben, a földön és az alvilágban (Fil 2). Amikor tanítványokat válogatott, az egyszerű nép tanulatlan fiait hívta maga mellé. Közülük tizenkettőt főtanítványnak, apostolnak nevezett. Minden hatalmat megadott nekik az evangélium hirdetésére, a betegek gyógyítására. Amikor az első apostoli körútról visszatértek és örömmel újságolták, hogy Jézus nevének említésére a gonosz lelkek eltávoztak a megszállt emberekből. Jézus akkor figyelmeztette őket, ne ennek örüljetek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva mennyországban. Ezért nagyon meglepődött az Úr, hogy apostolai arról vitatkoznak, ki a legnagyobb közülük. Odahívott és közéjük állított egy kisfiút, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (3-4) Ezután még megtoldja az ártatlan kisgyerekek dicséretét, amikor önmagával azonosítja őket. Igaz, ezt nem a mennyek országával kapcsolja össze, hanem a földre vonatkoztatja ígéretét, de mindenképpen óriási ígéret:„És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be”. (5) a teremtéstörténetig visz vissza bennünket ezzel a kitüntetéssel. Ott Isten azt mondja: „Növekedjetek, szaporodjatok és töltsétek be a földet”. (Ter 1, 28) Aki tehát gyermeket vállal a családba, Jézust fogadja be. Nyilván azért is hangsúlyozta Jézus ezt az ígéretet, hogy a társadalmi viszonyainkra ráderítse a mennyország fényét.„a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”(Jn 16, 33) Jézus nevében befogadott gyerekeket úgy kell nevelni, hogy az legyen a legnagyobb büszkeségük, hogy ők Jézust képviselik a földön. Nekünk is szánhatta Jézus a figyelmeztetést, hiszen a gyerekek megrontása szörnyű bűne korunknak.Jézus jajt kiált az ártatlan gyerekek megrontói ellen. Nemzetünk ereje nemcsak abban rejlik, ha a szülők vállalják Isten ajándékát, a bőséges gyermekáldást, hanem abban is, hogy gyermekükben meglátják Jézust is.
MTörv 31, 1-8; Mt 18, 1-5. 10. 12-14
„Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába”
Jézus komolyan vette küldetését. Mindenben ragaszkodott mennyei Atyja akaratához. Harminc éves koráig nem beszélt arról, hogy Ő a Messiás, az Isten egyszülött Fia, egylényegű az Atyával, és emberi természetét egyesítette az isteni természettel, a láthatatlan Isten képmás és az emberalakunkat is magára vette. Atyja ezért a megalázkodásért adta neki a Jézus nevet, amelynek hallatára minden térd meghajol a mennyben, a földön és az alvilágban (Fil 2). Amikor tanítványokat válogatott, az egyszerű nép tanulatlan fiait hívta maga mellé. Közülük tizenkettőt főtanítványnak, apostolnak nevezett. Minden hatalmat megadott nekik az evangélium hirdetésére, a betegek gyógyítására. Amikor az első apostoli körútról visszatértek és örömmel újságolták, hogy Jézus nevének említésére a gonosz lelkek eltávoztak a megszállt emberekből. Jézus akkor figyelmeztette őket, ne ennek örüljetek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva mennyországban. Ezért nagyon meglepődött az Úr, hogy apostolai arról vitatkoznak, ki a legnagyobb közülük. Odahívott és közéjük állított egy kisfiút, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (3-4) Ezután még megtoldja az ártatlan kisgyerekek dicséretét, amikor önmagával azonosítja őket. Igaz, ezt nem a mennyek országával kapcsolja össze, hanem a földre vonatkoztatja ígéretét, de mindenképpen óriási ígéret:„És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be”. (5) a teremtéstörténetig visz vissza bennünket ezzel a kitüntetéssel. Ott Isten azt mondja: „Növekedjetek, szaporodjatok és töltsétek be a földet”. (Ter 1, 28) Aki tehát gyermeket vállal a családba, Jézust fogadja be. Nyilván azért is hangsúlyozta Jézus ezt az ígéretet, hogy a társadalmi viszonyainkra ráderítse a mennyország fényét.„a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”(Jn 16, 33) Jézus nevében befogadott gyerekeket úgy kell nevelni, hogy az legyen a legnagyobb büszkeségük, hogy ők Jézust képviselik a földön. Nekünk is szánhatta Jézus a figyelmeztetést, hiszen a gyerekek megrontása szörnyű bűne korunknak.Jézus jajt kiált az ártatlan gyerekek megrontói ellen. Nemzetünk ereje nemcsak abban rejlik, ha a szülők vállalják Isten ajándékát, a bőséges gyermekáldást, hanem abban is, hogy gyermekükben meglátják Jézust is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése