Évközi 19. hét Péntek
Józs 24,1-13;Mt 19,3-12
„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?”
Ha Urunk, Jézus Krisztus most élne látható módon, a földön, és az emberek kérdéseket tehetnének fel neki, ez a kérdés bizonyosan szerepelne a listán. Nem vitás, hogy Urunk ma is ugyanazt a választ adná, mint kétezer éve: Nem szabad. Kivételes esetként ma is megismételné a paráznaságot. Jézus a Teremtőre hivatkozik: „Nem olvastátok, hogy aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket? (Ter1.27) Aztán így folytatta: Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. (Ter 2,24) így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza”. (Mt 19,4-6) Jézus Atyjával teljes összhangban gondolkodik. Nem is tehet mást, hiszen azért jött a földre, hogy rendbe hozza azt, amit az emberek. Elrontottak. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mivel Istennek nincs emberi arca, csak a három isteni Személy benső életére gondolhatott ezzel a kijelentéssel. Más szavakkal: a teremtendő ember legyen ugyanúgy boldog, mint a három isteni Személy. Az Ő boldogságuk abban áll, hogy az isteni természetet, a végtelen értelmet és akaratot az Atya a Fiúnak adja csorbítatlanul, a Fiú visszaadja Atyjának, ugyanígy ketten ajándékozzák a Szentléleknek, Ő pedig az első kettőnek adja vissza. Isten saját boldogságát ajándékozza a látható világ csúcsára teremtett embernek.Ugyanaz a boldogság legyen az emberek élete alapja is, mint Isten benső, szentháromságos életéé: A férfiból legyen férj, visszavonhatatlanul adja oda önmagát testének és lelkének minden értékével családja (előbb csak a felesége majd közös gyermekeik) boldogítására A lány menjen férjhez, adja szépségét, báját, kedvességét, (előbb csak a férjének, majd tőle fogant gyermekeinek) boldogítására életfogytiglan, sőt az örökkévalóság tartamára is, hiszen „a szeretet nem szűnik meg soha”.(1Kor 13,8) A házasélet szerelmének gyümölcse legyenek a gyerekek, akikben újra szülik közös értékeiket, és teremtőtársai Lesznek Istennek: amikor ők adják gyermekeik testét, abban a pillanatban teremti Isten a gyermek lelkét: így lesz emberré. A kérdésre csak egy normális válasz adható: nem szabad elválni a házastársaknak. Mert ha elválnak, saját maguk, házastársuk és gyermekeik boldogságát tépik szét. A módszer pedig önző, az önzés a boldogító szeretet megcsúfolása, keresztény embernél szóba sem jöhet, hogy a férfi válhat nyakló nélkül, az asszonynak pedig semmi szava nincs. A modern élet szabadságjogainak túlhajtása elveti Isten törvényét, és úgy fogalmaz: válni kell, hogy boldogok lehessünk. Magyarországon a Wekerle-kormány hozta törvénybe. Jót tett? A válással nincs megoldva semmi, legkevésbé a férjek sorsa, de a feleség és a gyerekek dolga is kétes. Egyetlen célja van: legyen egy olyan liberális fórum, ahol azt mondják: el vagytok választva.
Józs 24,1-13;Mt 19,3-12
„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?”
Ha Urunk, Jézus Krisztus most élne látható módon, a földön, és az emberek kérdéseket tehetnének fel neki, ez a kérdés bizonyosan szerepelne a listán. Nem vitás, hogy Urunk ma is ugyanazt a választ adná, mint kétezer éve: Nem szabad. Kivételes esetként ma is megismételné a paráznaságot. Jézus a Teremtőre hivatkozik: „Nem olvastátok, hogy aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket? (Ter1.27) Aztán így folytatta: Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. (Ter 2,24) így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza”. (Mt 19,4-6) Jézus Atyjával teljes összhangban gondolkodik. Nem is tehet mást, hiszen azért jött a földre, hogy rendbe hozza azt, amit az emberek. Elrontottak. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mivel Istennek nincs emberi arca, csak a három isteni Személy benső életére gondolhatott ezzel a kijelentéssel. Más szavakkal: a teremtendő ember legyen ugyanúgy boldog, mint a három isteni Személy. Az Ő boldogságuk abban áll, hogy az isteni természetet, a végtelen értelmet és akaratot az Atya a Fiúnak adja csorbítatlanul, a Fiú visszaadja Atyjának, ugyanígy ketten ajándékozzák a Szentléleknek, Ő pedig az első kettőnek adja vissza. Isten saját boldogságát ajándékozza a látható világ csúcsára teremtett embernek.Ugyanaz a boldogság legyen az emberek élete alapja is, mint Isten benső, szentháromságos életéé: A férfiból legyen férj, visszavonhatatlanul adja oda önmagát testének és lelkének minden értékével családja (előbb csak a felesége majd közös gyermekeik) boldogítására A lány menjen férjhez, adja szépségét, báját, kedvességét, (előbb csak a férjének, majd tőle fogant gyermekeinek) boldogítására életfogytiglan, sőt az örökkévalóság tartamára is, hiszen „a szeretet nem szűnik meg soha”.(1Kor 13,8) A házasélet szerelmének gyümölcse legyenek a gyerekek, akikben újra szülik közös értékeiket, és teremtőtársai Lesznek Istennek: amikor ők adják gyermekeik testét, abban a pillanatban teremti Isten a gyermek lelkét: így lesz emberré. A kérdésre csak egy normális válasz adható: nem szabad elválni a házastársaknak. Mert ha elválnak, saját maguk, házastársuk és gyermekeik boldogságát tépik szét. A módszer pedig önző, az önzés a boldogító szeretet megcsúfolása, keresztény embernél szóba sem jöhet, hogy a férfi válhat nyakló nélkül, az asszonynak pedig semmi szava nincs. A modern élet szabadságjogainak túlhajtása elveti Isten törvényét, és úgy fogalmaz: válni kell, hogy boldogok lehessünk. Magyarországon a Wekerle-kormány hozta törvénybe. Jót tett? A válással nincs megoldva semmi, legkevésbé a férjek sorsa, de a feleség és a gyerekek dolga is kétes. Egyetlen célja van: legyen egy olyan liberális fórum, ahol azt mondják: el vagytok választva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése