Évközi 23. hét kedd
Kol 2,6-15; Lk 6,12-19
„Ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne”
Ábrahámot az egy igaz Isten, az öröktől fogva való meglátogatta. Megtanította arra, hogy valamennyi közismert nemzetsége tévedésben él. Szinte minden nép bálványt imád,egy szörnyű téveszme rabja: azt hiszi, hogy Isten helyett vagy még inkább Isten gyanánt kézzel faragott vagy festett torzókat lehet és kell imádniuk, mert azok hatalommal rendelkező segítőik. Őseink, hála az igaz Istennek, soha nem voltak bálványimádók. Ők abban az Istenben hittek, aki láthatatlan,végtelen,mindentudó, és végtelen erős vagyis mindenható. Ábrahámnak adott egy jelet, amit a férfiak testébe véstek kőkéssel, és körülmetélésnek nevezték el. Ezzel a jellel a fiúkat Istennek szentelték, a beléje vetett hitre építették a hitüket. Jézus megszüntette ezt a testi jelet. A benne hívőknek, férfiaknak és nőknek, meg kellett keresztelkedniük vízzel és Szentlélekkel. Ez a jel emberi szemnek láthatatlan, de Isten és a szellemi lények látják a lélekre írt jelet, a keresztségi karaktert. Ez a szentség, amelyet Jézus rendelt el: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. (M 28,19-20) Megszűnt tehát a körülmetélés, vele együtt elmúlt a lehetőség, hogy Ábrahám hitére rá lehet építeni az üdvösséget. Ott volt helyette az örök értékű alap, a krisztusi hit, a keresztség szentsége, amely közölte a megkeresztelttel a megszentelő kegyelmet, az isteni életet, amelyet tovább lehetett építeni vagyis növelni újabb szentségekkel, imákkal, jótettekkel. Ettől a jézusi keresztségtől kezdődően minden természetes jótett természetfeletti, tehát üdvösséges érték. Megszűnt minden más alap? Jézus kimondja fentebbi nyilatkozatában, Pál apostol megismétli: „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz ragaszkodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból”. (Kol 2,8-12)
Kol 2,6-15; Lk 6,12-19
„Ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne”
Ábrahámot az egy igaz Isten, az öröktől fogva való meglátogatta. Megtanította arra, hogy valamennyi közismert nemzetsége tévedésben él. Szinte minden nép bálványt imád,egy szörnyű téveszme rabja: azt hiszi, hogy Isten helyett vagy még inkább Isten gyanánt kézzel faragott vagy festett torzókat lehet és kell imádniuk, mert azok hatalommal rendelkező segítőik. Őseink, hála az igaz Istennek, soha nem voltak bálványimádók. Ők abban az Istenben hittek, aki láthatatlan,végtelen,mindentudó, és végtelen erős vagyis mindenható. Ábrahámnak adott egy jelet, amit a férfiak testébe véstek kőkéssel, és körülmetélésnek nevezték el. Ezzel a jellel a fiúkat Istennek szentelték, a beléje vetett hitre építették a hitüket. Jézus megszüntette ezt a testi jelet. A benne hívőknek, férfiaknak és nőknek, meg kellett keresztelkedniük vízzel és Szentlélekkel. Ez a jel emberi szemnek láthatatlan, de Isten és a szellemi lények látják a lélekre írt jelet, a keresztségi karaktert. Ez a szentség, amelyet Jézus rendelt el: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. (M 28,19-20) Megszűnt tehát a körülmetélés, vele együtt elmúlt a lehetőség, hogy Ábrahám hitére rá lehet építeni az üdvösséget. Ott volt helyette az örök értékű alap, a krisztusi hit, a keresztség szentsége, amely közölte a megkeresztelttel a megszentelő kegyelmet, az isteni életet, amelyet tovább lehetett építeni vagyis növelni újabb szentségekkel, imákkal, jótettekkel. Ettől a jézusi keresztségtől kezdődően minden természetes jótett természetfeletti, tehát üdvösséges érték. Megszűnt minden más alap? Jézus kimondja fentebbi nyilatkozatában, Pál apostol megismétli: „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz ragaszkodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból”. (Kol 2,8-12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése