Évközi 23.hét csütörtök
Kol 3,12-17; Lk 6,27-38
„Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét”
Ez az apostoli felszólítás itt és most nekünk, magyaroknak szól. Hazánk tíz millió lakosának, akik 1920. június 4-e óta hazánk területének kétharmadától, öt millió magyar testvérünk lakásától erőszakkal megfosztva, hegyeink, erdeink, bányáink kincseitől elzárva teljesen új életformát kellett találnunk. Negyed század múlva a nyakunkra ült egy vadidegen óriás-birodalom, aki itthon milliókat, bányáiba munkásnak elhurcolva százezreket nyomorgatott, kiforgatta jogos tulajdonából akit csak lehetett. Szülőföldünket végzetesen és szisztematikusan eladósította, elszegényítette, s ami még rosszabb: tudását, erkölcsét meggyengítette, elrabolta népünktől Istenét és Máriáját. Ilyen körülmények között zendül meg az apostol szava: „Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!”(Kol 3,12) Ebből hálatelt szívvel kihalljuk, kiolvassuk, hogy népünket az apostol, mint Isten követe „Isten szent és kedves választottjainak” nevez. Nem úgy dicsér, hogy hibátlanok vagyunk, hanem úgy, hogy a szent és jóságos Isten gyermekeinek mond és vall minket. Bizalommal üzeni, hogy a rengeteg rossz torzítás ellenére maradt bennünk Istenhez való hűség, szelídség, jóság. Megdicsér bennünket, hogy ellenségeinkké aljasult emberek felé maradt bennünk keresztény érzület, meri kérni tőlünk. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen!” (13) Úgy látja szívünk retekét, hogy a sátán nem tudta kiirtani belőlünk Jézus kegyelmét: „Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!” (13b) Igen, ehhez ismerni kell Jézust, tudni, hogy Ő a felebaráti szeretet mércéjét nagyon magasra emelte az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15,12-13) Ő pedig még többet tett: ellenségeiért is meghalt. Mi sem vagyunk különbek:„Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak!” (Kol 3,15) A forrást is megjelöli Szent Pál: „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr, Jézus Krisztus nevében tegyetek és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” (16-17) Aki, mintha közénk tartozna,de közben romlott szívvel ócsárol bennünket, ajánljuk neki: Olvassa el Szent Pál üzenetét.
Kol 3,12-17; Lk 6,27-38
„Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét”
Ez az apostoli felszólítás itt és most nekünk, magyaroknak szól. Hazánk tíz millió lakosának, akik 1920. június 4-e óta hazánk területének kétharmadától, öt millió magyar testvérünk lakásától erőszakkal megfosztva, hegyeink, erdeink, bányáink kincseitől elzárva teljesen új életformát kellett találnunk. Negyed század múlva a nyakunkra ült egy vadidegen óriás-birodalom, aki itthon milliókat, bányáiba munkásnak elhurcolva százezreket nyomorgatott, kiforgatta jogos tulajdonából akit csak lehetett. Szülőföldünket végzetesen és szisztematikusan eladósította, elszegényítette, s ami még rosszabb: tudását, erkölcsét meggyengítette, elrabolta népünktől Istenét és Máriáját. Ilyen körülmények között zendül meg az apostol szava: „Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!”(Kol 3,12) Ebből hálatelt szívvel kihalljuk, kiolvassuk, hogy népünket az apostol, mint Isten követe „Isten szent és kedves választottjainak” nevez. Nem úgy dicsér, hogy hibátlanok vagyunk, hanem úgy, hogy a szent és jóságos Isten gyermekeinek mond és vall minket. Bizalommal üzeni, hogy a rengeteg rossz torzítás ellenére maradt bennünk Istenhez való hűség, szelídség, jóság. Megdicsér bennünket, hogy ellenségeinkké aljasult emberek felé maradt bennünk keresztény érzület, meri kérni tőlünk. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen!” (13) Úgy látja szívünk retekét, hogy a sátán nem tudta kiirtani belőlünk Jézus kegyelmét: „Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!” (13b) Igen, ehhez ismerni kell Jézust, tudni, hogy Ő a felebaráti szeretet mércéjét nagyon magasra emelte az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15,12-13) Ő pedig még többet tett: ellenségeiért is meghalt. Mi sem vagyunk különbek:„Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak!” (Kol 3,15) A forrást is megjelöli Szent Pál: „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr, Jézus Krisztus nevében tegyetek és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” (16-17) Aki, mintha közénk tartozna,de közben romlott szívvel ócsárol bennünket, ajánljuk neki: Olvassa el Szent Pál üzenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése