Évközi 23. vasárnap
Bölcs 9, 13-19; Filem 9b-10. 12-17; LK 14, 25-33
„Tehát mindaz, aki közületek, nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom”
„Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom”.(Lk 14,25)Úgy érzem, hogy ti, akik rendszeresen itt vagytok nemcsak a szigorúan kötelező vasárnapi Szentmisén, hanem köznaponként is vállaljátok a korábbi kelést, a nyári hőséget, a téli havat és csikorgó hideget, félek, hogy megdöbbenve hallgatjátok Jézusnak kemény szavait. Isten folyton azt üzeni, és magam is ezt visszhangozom a szószékről, hogy Isten maga a szeretet. Fia, Jézus Krisztus tiszta szeretetből vállalta értünk az ember sorsát, a szenvedéseket és a kereszthalált: és íme, most ezt állítja: gyűlölnöd kell mindazokat, akiket legjobban szeretsz, sőt még saját magadat is! Nem valami tévedés ez? Igen, ez így tévedés. Az Úr kimondott egy héber vagy inkább arám szót, ami ezt is jelenti édes magyar nyelvünkön: jobban, hevesebben szeret mást, mint engem. Mi pedig nem az értelmi különbséget nézzük, halljuk. Hanem a szót magát a nekünk rettenetes formájában. Mi lenne az eredménye, ha most valaki azt suttogná kedvesének: maga nekem a legnagyobb marha. Régen ez a szó szarvasmarhát jelentett, értékes jószágot és egyben igen nagy értékű kincset. Aztán Jézus tovább már mai magyar nyelven is érthetően példálózik: „Aki tehát nem hordozza keresztjét és nem így követ, nem lehet az én tanítványom”. (27) Jézus másutt mondott tanítása erről: „Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15, 12-13) Az Úr tehát a másokért vállalt szenvedést saját példájával szentelte meg. Viszont a két példázattal arra mutat rá, hogy abban a harcban, amelyet ő vív a sátánnal, emberi erővel győzni nem lehet. Az építő ember tőke nélkül csúfot űz magából. A hadba induló király rettenetes vereségre számíthat az ütközetben, ha katonái kétszeres túlerővel kerülnek szembe. Úgy érzem, Jézus és az Atya is nekünk üzen. A magunk ereje a világot elnyelni akaró sátán és óriásira nőtt csatlós tábora ellen kétes erő. Adja hozzá bőven erejét.
Bölcs 9, 13-19; Filem 9b-10. 12-17; LK 14, 25-33
„Tehát mindaz, aki közületek, nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom”
„Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom”.(Lk 14,25)Úgy érzem, hogy ti, akik rendszeresen itt vagytok nemcsak a szigorúan kötelező vasárnapi Szentmisén, hanem köznaponként is vállaljátok a korábbi kelést, a nyári hőséget, a téli havat és csikorgó hideget, félek, hogy megdöbbenve hallgatjátok Jézusnak kemény szavait. Isten folyton azt üzeni, és magam is ezt visszhangozom a szószékről, hogy Isten maga a szeretet. Fia, Jézus Krisztus tiszta szeretetből vállalta értünk az ember sorsát, a szenvedéseket és a kereszthalált: és íme, most ezt állítja: gyűlölnöd kell mindazokat, akiket legjobban szeretsz, sőt még saját magadat is! Nem valami tévedés ez? Igen, ez így tévedés. Az Úr kimondott egy héber vagy inkább arám szót, ami ezt is jelenti édes magyar nyelvünkön: jobban, hevesebben szeret mást, mint engem. Mi pedig nem az értelmi különbséget nézzük, halljuk. Hanem a szót magát a nekünk rettenetes formájában. Mi lenne az eredménye, ha most valaki azt suttogná kedvesének: maga nekem a legnagyobb marha. Régen ez a szó szarvasmarhát jelentett, értékes jószágot és egyben igen nagy értékű kincset. Aztán Jézus tovább már mai magyar nyelven is érthetően példálózik: „Aki tehát nem hordozza keresztjét és nem így követ, nem lehet az én tanítványom”. (27) Jézus másutt mondott tanítása erről: „Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15, 12-13) Az Úr tehát a másokért vállalt szenvedést saját példájával szentelte meg. Viszont a két példázattal arra mutat rá, hogy abban a harcban, amelyet ő vív a sátánnal, emberi erővel győzni nem lehet. Az építő ember tőke nélkül csúfot űz magából. A hadba induló király rettenetes vereségre számíthat az ütközetben, ha katonái kétszeres túlerővel kerülnek szembe. Úgy érzem, Jézus és az Atya is nekünk üzen. A magunk ereje a világot elnyelni akaró sátán és óriásira nőtt csatlós tábora ellen kétes erő. Adja hozzá bőven erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése