Évközi
24.hét csütörtök
1Tim 4,12-16;Lk 7,36-50
„Légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban”
Amikor pappá szenteltek, idősebb paptestvérek közül néhányan arra figyelmeztettek, hogy már nem fiatalember vagy, hanem ezerkilencszázötven éves, mert az Egyház is ennyi idős és őt képviseled. Barátaim országjáró körútjukon találtak az alföldön egy nyitott templomot. Belépve az előtérbe megakadt a szemük a hirdető táblán. Egyszerű papírlapon írta valaki az ifjúság soraiból. „Milyen legyen a mi papunk?” –címmel. Két válaszra ma is emlékszem: „Ne olyan, mint mi, mert mi …” A másik: „Ne akarjon haverunk lenni, mert haverunk van elég, de papunk nincs” Igen, a papszenteléssel valami megváltozik az ifjú leviták életében. Nem a külsejük alakul a papok ősi nevéhez, ami kezdettől fogva presbyter (presbytés = öreg) volt, hanem valami a benső tartásukban változik. Az apostol ilyen formán érzékelteti a fiatalon áldozópappá, vagy éppen püspökké szenteltek új belső létformájának és ifjú testi küllemének eltörölhetetlen ellenmondását: „Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban”. (1Tim 4,12) Ezek az erények az idősebb korosztálynak jellemzői, inkább mint a fiatalokénak. Pál tehát azt kívánja, hogy a fiatal Timóteus ezeket az erényeket sajátítsa el, és legyen tartalmas a beszéde, a magatartása. A kereszténység vezető egyéniségei ismerjék jól a hit igazságait, tudják megvédeni azokat.„Ne hanyagold el a benned lévő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál”.(14) A papszentelés minden magasabb lépcsőnél (püspök, pap, diákonus) kézföltétellel történik, és a szentelési imádságot külön mondja el a szentelő püspök. Ezután a papszentelésnél a püspök után a jelenlévő papok is mind a fejükre tett kézzel folytatják a kegyelem átadását Erre utal az apostol. Mivel azonban minden szentségi kegyelmet a papnak kell kérnie, a felszentelteknek is imádkozniuk kell. Ezeket a tennivalókat elsődlegesen kell végeznie a fiatal Timóteusnak. Ha mindent jól esz meg, a saját üdvösségét is munkálja. (16)
1Tim 4,12-16;Lk 7,36-50
„Légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban”
Amikor pappá szenteltek, idősebb paptestvérek közül néhányan arra figyelmeztettek, hogy már nem fiatalember vagy, hanem ezerkilencszázötven éves, mert az Egyház is ennyi idős és őt képviseled. Barátaim országjáró körútjukon találtak az alföldön egy nyitott templomot. Belépve az előtérbe megakadt a szemük a hirdető táblán. Egyszerű papírlapon írta valaki az ifjúság soraiból. „Milyen legyen a mi papunk?” –címmel. Két válaszra ma is emlékszem: „Ne olyan, mint mi, mert mi …” A másik: „Ne akarjon haverunk lenni, mert haverunk van elég, de papunk nincs” Igen, a papszenteléssel valami megváltozik az ifjú leviták életében. Nem a külsejük alakul a papok ősi nevéhez, ami kezdettől fogva presbyter (presbytés = öreg) volt, hanem valami a benső tartásukban változik. Az apostol ilyen formán érzékelteti a fiatalon áldozópappá, vagy éppen püspökké szenteltek új belső létformájának és ifjú testi küllemének eltörölhetetlen ellenmondását: „Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban”. (1Tim 4,12) Ezek az erények az idősebb korosztálynak jellemzői, inkább mint a fiatalokénak. Pál tehát azt kívánja, hogy a fiatal Timóteus ezeket az erényeket sajátítsa el, és legyen tartalmas a beszéde, a magatartása. A kereszténység vezető egyéniségei ismerjék jól a hit igazságait, tudják megvédeni azokat.„Ne hanyagold el a benned lévő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál”.(14) A papszentelés minden magasabb lépcsőnél (püspök, pap, diákonus) kézföltétellel történik, és a szentelési imádságot külön mondja el a szentelő püspök. Ezután a papszentelésnél a püspök után a jelenlévő papok is mind a fejükre tett kézzel folytatják a kegyelem átadását Erre utal az apostol. Mivel azonban minden szentségi kegyelmet a papnak kell kérnie, a felszentelteknek is imádkozniuk kell. Ezeket a tennivalókat elsődlegesen kell végeznie a fiatal Timóteusnak. Ha mindent jól esz meg, a saját üdvösségét is munkálja. (16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése