Hogy miért Máté, és miért Júdás? Vagy, miért lett
Pál a pogányok evangélistája? Ez okoskodás, hiszen arra vonatkozik a kérdés,
ami az Ember felett álló döntés. Hiszen a válasz csak az lehet: mert Isten így
látta teremtésében, hogy az jó.
Azonban, ha magamra vonatkozóan teszem fel a kérdést,
hogy én miért vagyok pont ilyen, akkor azt arra kell értenem, hogy az vagyok-e,
akinek Isten akar látni, vagy érettségem még nem méltó a Krisztusi teljességre?
Azt mondja Pál nekem, illetve annak, aki hallgatja
a tanítását, hogy élj méltó módon "ahhoz a hivatáshoz, amelyet
kaptatok". Itt az első kérdésem: tudom, tisztáztam már magamban azt, hogy
miről szól az én hivatásom? Azt mondja, hogy a világ, és benne az a közösség,
melyben élek, akkor van egyensúlyban, ha azzal, ami személyes hivatásunk azzal
összhangban élek, vagyis: "teljes alázatban, szelídségben és
türelemben". Tehát: az én benső békességem, egyensúlyom a záloga a
közösség egyensúlyi állapotának.
Először is, ne akarjak én az lenni, aki a másik.
Ami annyit tesz, hogy nem lehetek minden dologban én az, aki azt jobban tudja.
Hol a helyem, és mi az én hivatásom?
Másodszor, nekem, a magam krisztusi teljeségére
kell eljutnom, és nem máséra. Én ezt építgessem, és ne mások portálja előtt
sepregessek! Nagy bölcsesség!
Igen, a miért kérdés megfogalmazásakor nem árt, ha
gyorsan mellé teszem magam számára, hogy farizeusként, okoskodok-e, vagy a
magam méltóságának építésére gondolok-e?
Azt mondja Szent Ignác: „A szeretet a kölcsönös
megosztásban áll” (LGy 231). De, P. Willi Lauber SJ, Szt. Ignác elemzésében
rámutat, „a szeretet nem más, mint az adás és az elfogadás, a befogadás és az
átadás, a hallgatás és a beszéd kölcsönös játéka. Az egészen hétköznapi életben
ugyanúgy, mint két ember személyes szeretetében, sőt a társadalom átfogó
összefüggésén belül is.” De, miért tegyem ezt, miért jó ez nekem? A válaszom
az: mert hisz én, ahogy mindegyikünk, valójában a magunk békéjét, örömét, és
boldogságát kergetjük. Ha ez így van, akkor pedig, miért ne tegyem azt, ami jó
nekem és jó másnak is. Ráadásul arra jöttem rá, hogy a jót tenni – ami
mindenkinek jó, és tulajdonképpen Isten erre akar rádöbbenteni – sokkal
kevesebb energiát igényel, mint erőből csak a magam javát keresni. Ez a fajta
filozófia, tudom, hogy sajátom, de, ha ez közelebb visz Isten szándékához,
akkor talán, ha nem is egyedülien, de alkalmas lehet rá, hogy Isten
szolgálatára vezessen. A Szent Ignáci bölcsességgel: „úgy kell bízni Istenben,
mintha minden tőlünk, és nem Istentől függne; és úgy kell bevetnünk minden
erőnket, mintha minden tőle és nem tőlünk függne.”
Istenünk tégy engem élővé, Krisztus tanítása
szerint, Szent Pál és Loyolai Szent Ignác példája nyomán! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése