Évközi 25
vasárnap
Ám 8, 4-; 1Tím 2, 1-8; Lk 16, 1-13
„Mindenek előtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért”
Szent Pál apostol rengeteget utazott, tanított, kenyérkereső munkával tartotta fenn magát és munkatársait, hogy biztosítani tudja az evangélium terjedését zsidók és pogányok között. Mégis első feladatnak tekintette az imádságot, az Istennel való rendszeres érintkezést a maga életében és a közösségeknél is. Ezért írja tanítványának, Timóteusnak: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben”. (1Tim 2, 1-2) a kérés első része: imánk minden emberért szálljon Isten elé. Ne csak azokért könyörögjünk, akik az Egyházhoz, a mi kis közösségünkhöz tartoznak. Ha Isten kegyelme már előbb hívővé tett minket, ezért hálásaknak kell lennünk,buzgón kell „könyörögnünk, imádkoznunk, esedeznünk” a most még pogányokért. Az apostol igazi munkatársa Jézusnak, aki minden emberért meghalt, mennybemenetele előtt parancsba adta tanítványainak, hogy menjenek az egész világra és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. Nagy kegyelem a megtérés, ezt a kegyelmet kérni kell, és meg kell köszönni. Akik már keresztények, mozdítsák elő mások üdvösségét, akik még nem tudnak imádkozni. A második kérés: „imádkozzunk a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk”. A királyoknak és az általuk rendelt más elöljáróknak Isten munkatársainak kell hogy legyenek. Ők nem a lelkipásztori munkára kaptak hivatást, hanem arra, hogy az emberek életkörülményeit tegyék nyugodttá. A békés, elfogadható anyagi körülmények között könnyebb Istennek és egymásnak több örömöt szerezni, mint belvillongások, harcok, haragos feszültségek között. A királyok sok jót tehettek a vallás gyakorlásának előmozdításáért. Viszont rengeteget árthattak Isten és a lelkek ügyének, ha Isten ellenségei és üldözik a vallást akár nyíltan, akár alattomosan. Hazánk vezetése hatvan évig bevallottan istenellenes hatalom volt. Őértük is imádkozunk, hogy térjenek meg, mert Jézus Krisztus „királyok Királya, és az uralkodók Ura” (Jel 19,18) Ne tévesszen meg senkit, hogy hagyta magát keresztre feszíteni. Értünk, a mi megváltásunkért tette. Háromezer éve megüzente Isten Dáviddal: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján”(Zsolt 110, 1.5) Ne zavarjon meg senkit a király elnevezés: a Szentírásban ez mindenféle fő vezetőt jelent. Imádkozzunk azért, hogy jelenlegi vezetőink őrizzék istenhitüket, és ne csak az új alkotmányban, hanem életünk minden pontján az isten adta hit és erkölcs alapján álljunk.
Ám 8, 4-; 1Tím 2, 1-8; Lk 16, 1-13
„Mindenek előtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért”
Szent Pál apostol rengeteget utazott, tanított, kenyérkereső munkával tartotta fenn magát és munkatársait, hogy biztosítani tudja az evangélium terjedését zsidók és pogányok között. Mégis első feladatnak tekintette az imádságot, az Istennel való rendszeres érintkezést a maga életében és a közösségeknél is. Ezért írja tanítványának, Timóteusnak: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben”. (1Tim 2, 1-2) a kérés első része: imánk minden emberért szálljon Isten elé. Ne csak azokért könyörögjünk, akik az Egyházhoz, a mi kis közösségünkhöz tartoznak. Ha Isten kegyelme már előbb hívővé tett minket, ezért hálásaknak kell lennünk,buzgón kell „könyörögnünk, imádkoznunk, esedeznünk” a most még pogányokért. Az apostol igazi munkatársa Jézusnak, aki minden emberért meghalt, mennybemenetele előtt parancsba adta tanítványainak, hogy menjenek az egész világra és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. Nagy kegyelem a megtérés, ezt a kegyelmet kérni kell, és meg kell köszönni. Akik már keresztények, mozdítsák elő mások üdvösségét, akik még nem tudnak imádkozni. A második kérés: „imádkozzunk a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk”. A királyoknak és az általuk rendelt más elöljáróknak Isten munkatársainak kell hogy legyenek. Ők nem a lelkipásztori munkára kaptak hivatást, hanem arra, hogy az emberek életkörülményeit tegyék nyugodttá. A békés, elfogadható anyagi körülmények között könnyebb Istennek és egymásnak több örömöt szerezni, mint belvillongások, harcok, haragos feszültségek között. A királyok sok jót tehettek a vallás gyakorlásának előmozdításáért. Viszont rengeteget árthattak Isten és a lelkek ügyének, ha Isten ellenségei és üldözik a vallást akár nyíltan, akár alattomosan. Hazánk vezetése hatvan évig bevallottan istenellenes hatalom volt. Őértük is imádkozunk, hogy térjenek meg, mert Jézus Krisztus „királyok Királya, és az uralkodók Ura” (Jel 19,18) Ne tévesszen meg senkit, hogy hagyta magát keresztre feszíteni. Értünk, a mi megváltásunkért tette. Háromezer éve megüzente Isten Dáviddal: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján”(Zsolt 110, 1.5) Ne zavarjon meg senkit a király elnevezés: a Szentírásban ez mindenféle fő vezetőt jelent. Imádkozzunk azért, hogy jelenlegi vezetőink őrizzék istenhitüket, és ne csak az új alkotmányban, hanem életünk minden pontján az isten adta hit és erkölcs alapján álljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése