Vasárnap I.

Amikor a zsidók sok fájdalmat okoztak az egy igaz Istennek, ahogy ők pontosították Atyáink: Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, nemcsak a bálványimádással voltak Istenük terhére, hanem az igaz Isten egyes parancsainak a megsértésével is. Isten komolyan vette a felebaráti szeretet megtartását: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”(Lev 19,18) Ez a parancs megkövetelte, hogy a szűkölködő szegényt hívja meg a jól élő, gazdag embertársa. Volt idő, amikor az ünnepi asztal terítésekor eggyel több terítéket kellett az asztalra feltenni, hogy az arra járó szegény zsidót be tudják hívni és a család közé ültethessék. Tóbit elküldte a fiát, hogy nézzen körül, hívő testvéreik közül nem éhezik-e valaki, mert ha igen, hozza magával. Amíg vissza nem ért a fia, meg sem kóstolták az első fogást.(Tób 2,1-3) Az Újszövetségben Jézus ezt a parancsot még magasabb mércével tetézte:„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szeretlek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”. (Jn 13,34-35) Isten szeretetből szeretetre teremtett bennünket. Aki a szeretet sérti, Istent is sérti.Isten harmadik parancsa a hetedik napot szentnek, tehát nem munkanapnak, hanem Istennek, a pihenésnek, imádságnak szentelt nappá tette. (Kiv 20,8-11) Már az is véteknek számított, ha valaki így sóhajtozott: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat?” (Ám 8,5a) Itt a bűn abban áll, hogy a sóhajtozó felülbírálja Isten egyik alaptörvényét. Ámosz próféta megnevezi a bűnös hátsó gondolatot is: „Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, (vagyis a sékel nevű pénzt, az árat), meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját”. (5c-6) Ámosz mindezt a bálványimádó zsidókról írja, mert atyáik Istene tiltja, de a bálványok nem, tehát azokhoz menekülnek.Ezek a bűnök gondolattal és bűnös vágyakkal elkövetett bűnök voltak Ma a pénz a bálvány. Mindezt nem csendben morfondírozva mondogatják, hogy meg ne hallja Isten. Istent egyszerűen letagadják, mondván: „Nincs is Isten. Senki ne is emlegesse, mert az minket csak zavar,mert mi már eleve megrontjuk a termést, leverjük a felvásárlási árat, megkezeljük a romlott étkezési nyersanyagot, megváltoztatjuk a nekünk nem tetsző szerződéseket, elfeledjük kifizetni a munkásaink vagy beszállítóink bérét, visszaigényeljük a törvényesen járó ÁFÁ-t. A Szent iratokból, saját és mások tapasztalataiból tudom, hogy Isten van. A logikus hit csalhatatlan bizonyíték erre. A mai olvasmány zárómondatát is érvényesnek tartom: „Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!” (Ám 8,7) Mivel ember vagyok, várom az utolsó ítéletet, amikor mindenkiről, mindenki mindent meglát a saját szemével, kivéve a jóvátett károkat és a szentgyónásban feloldozott bűnöket