Évközi 25. hét hétfő
Ezd 1,1-6; Lk 8,16-18
„Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene”
Az Úr, a mennynek Istene nem a perzsa királyok kezébe adta a zsidókat. Salamon király halála után a Jeruzsálemtől északra lakó tíz zsidó törzs elszakadt Salamon fiától és utódjától, Roboámtól, és Izrael néven alapított új országot Jeroboám király vezetésével. Királyuk parancsára az új országban két új bálványtemplomot építettek a Sínai hegy lábánál öntött aranyborjú mintájára, hogy alattvalói ne járjanak Jeruzsálembe imádkozni és rokoni kapcsolatokat létesíteni. Isten 722-ben a durva és egyre gonoszabbá váló bálványozás miatt Asszíria kezébe adta őket, a lakosokat pedig Ninivébe és más asszír városokba szórták szét. Közben a Tigris és Eufrátesz folyók síkságán terjeszkedett, erősödött a Babiloni birodalom, legyőzte Asszíriát, elvette minden tartományát, és Nebukadnezár király csapataival leromboltatta Júda országát is a salamoni templommal és Jeruzsálemmel együtt. Lakóit az új birodalomba telepítették 587-586-ban a győztesek, miután Jeremiás próféta elsiratta a foglyokat, de vigaszul azt is jövendölte, hogy a fogság hetven évig tart. Babilon addig virult, amíg Nebukadnezár király élt. Halála után fia, Baltasszár mulatni szeretett. Rátört a méd-perzsa hadsereg, elfoglalta birodalmát, átvette vele a zsidó foglyokat is. Mindegyik rabtartó király tisztelte a foglyok vallását. Ezt mutatja Círusz király levele is, amellyel haza engedi a júdeai foglyokat, mint a Jeruzsálemben lakó mennyei Isten népét. Indítására adhattak a távozóknak értékes ajándékokat a perzsák és a Perzsiában maradó zsidók az újjáépítésre. „Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal azon felül, amit önként ajánlanak fel Isten templomának. Elindultak erre a családfők Júdából, meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította a lelkét, hogy fölmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben”.(3-5)
Ezd 1,1-6; Lk 8,16-18
„Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene”
Az Úr, a mennynek Istene nem a perzsa királyok kezébe adta a zsidókat. Salamon király halála után a Jeruzsálemtől északra lakó tíz zsidó törzs elszakadt Salamon fiától és utódjától, Roboámtól, és Izrael néven alapított új országot Jeroboám király vezetésével. Királyuk parancsára az új országban két új bálványtemplomot építettek a Sínai hegy lábánál öntött aranyborjú mintájára, hogy alattvalói ne járjanak Jeruzsálembe imádkozni és rokoni kapcsolatokat létesíteni. Isten 722-ben a durva és egyre gonoszabbá váló bálványozás miatt Asszíria kezébe adta őket, a lakosokat pedig Ninivébe és más asszír városokba szórták szét. Közben a Tigris és Eufrátesz folyók síkságán terjeszkedett, erősödött a Babiloni birodalom, legyőzte Asszíriát, elvette minden tartományát, és Nebukadnezár király csapataival leromboltatta Júda országát is a salamoni templommal és Jeruzsálemmel együtt. Lakóit az új birodalomba telepítették 587-586-ban a győztesek, miután Jeremiás próféta elsiratta a foglyokat, de vigaszul azt is jövendölte, hogy a fogság hetven évig tart. Babilon addig virult, amíg Nebukadnezár király élt. Halála után fia, Baltasszár mulatni szeretett. Rátört a méd-perzsa hadsereg, elfoglalta birodalmát, átvette vele a zsidó foglyokat is. Mindegyik rabtartó király tisztelte a foglyok vallását. Ezt mutatja Círusz király levele is, amellyel haza engedi a júdeai foglyokat, mint a Jeruzsálemben lakó mennyei Isten népét. Indítására adhattak a távozóknak értékes ajándékokat a perzsák és a Perzsiában maradó zsidók az újjáépítésre. „Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal azon felül, amit önként ajánlanak fel Isten templomának. Elindultak erre a családfők Júdából, meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította a lelkét, hogy fölmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben”.(3-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése