„A PUSZTÁBAN KIÁLTÓNAK EZ A SZAVA”(Mt 3,3)
Hírlapokból tájékozódom napról-napra. Figyelem a lelkiismeretes és a lelkiismeretlen nyilvános szereplők megnyilatkozásait. Eljut hozzám sok kellemetlen hír milyen balesetek és embertelenségek gyötrik kiszolgáltatott embertársainkat. Többszöri jóakaratú jelentkezésem ellenére sem vették észre segítőkészségemet. Valóban pusztában kiáltó szó vagyok én is, hiszen mint Izajás próféta és Keresztelő Szent János a legtöbb embernek hasztalan mondta harsány hangon Isten üdvözítő üzenetét: „a pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” Úgy látom, hogy az utóbbi évek magyar történelméből gyakorlatilag kiszorult a Gondviselésbe vetett hit. Tud-e bármi jót hozni az a vezető réteg, amely az ördög nyelvén beszél, gyönyörű magyar nyelvünket csúffá téve ordítozik és örökké a gyűlölködés árad szájukból? Nem merik kimondani, hogy hazánkon a jó Istenen és a Magyarok Nagyasszonyán kívül ezer év alatt Európában és azon kívül soha senki nem segített. Miért nem merünk hitet tenni mellettük, okos és jóakaratú erőfeszítésünk fölött miért nem feszül az égre hitből fakadó imánk? Istent kell szégyellnünk, aki sohasem hazudott, senkit nem csapott be? Szégyellnünk azokat kell, akik hazugságaik és gyűlöletük miatt csak erre méltóak. Jézus mondja: „Gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek. Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen” (Mt 17,20) Itt és most nekem, nekünk hívő embereknek, nem egy irdatlan hegyet kell odébb parancsolnunk. Millióan imádkozunk, de hol a hitünk és mekkora? Három szándékra imádkozom:Istenem, add vissza népünknek őseink Istenbe vetett hitét, add vissza Nagyboldogasszonyunkhoz való hűséges ragaszkodásunkat, és add meg a mindig hiányolt együtt gondolkodást és egyetértést. Így ezer éves történelmi küldetésünk nagyszerűen folytatódhat. A tények azt bizonyítják, hogy ezer éve feladatul kaptuk Istentől, hogy Jézus Krisztus titokzatos testének, a kereszténységnek a védői legyünk minden pogány támadással szemben. Sokan felkapják a fejüket: ugyan! Ezer éves küldetés? Micsoda túlzás! Vitatkozni lehet ezzel az állítással, de nem érdemes. Régi, megcáfolhatatlan filozófiai igazság: a tényekkel szemben semmit sem érnek az érvek. „A hit, ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt” (Jak 2,17) a szeretet kövesse a hitet. A mi magyar életünk erre épüljön.
Hírlapokból tájékozódom napról-napra. Figyelem a lelkiismeretes és a lelkiismeretlen nyilvános szereplők megnyilatkozásait. Eljut hozzám sok kellemetlen hír milyen balesetek és embertelenségek gyötrik kiszolgáltatott embertársainkat. Többszöri jóakaratú jelentkezésem ellenére sem vették észre segítőkészségemet. Valóban pusztában kiáltó szó vagyok én is, hiszen mint Izajás próféta és Keresztelő Szent János a legtöbb embernek hasztalan mondta harsány hangon Isten üdvözítő üzenetét: „a pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” Úgy látom, hogy az utóbbi évek magyar történelméből gyakorlatilag kiszorult a Gondviselésbe vetett hit. Tud-e bármi jót hozni az a vezető réteg, amely az ördög nyelvén beszél, gyönyörű magyar nyelvünket csúffá téve ordítozik és örökké a gyűlölködés árad szájukból? Nem merik kimondani, hogy hazánkon a jó Istenen és a Magyarok Nagyasszonyán kívül ezer év alatt Európában és azon kívül soha senki nem segített. Miért nem merünk hitet tenni mellettük, okos és jóakaratú erőfeszítésünk fölött miért nem feszül az égre hitből fakadó imánk? Istent kell szégyellnünk, aki sohasem hazudott, senkit nem csapott be? Szégyellnünk azokat kell, akik hazugságaik és gyűlöletük miatt csak erre méltóak. Jézus mondja: „Gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek. Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen” (Mt 17,20) Itt és most nekem, nekünk hívő embereknek, nem egy irdatlan hegyet kell odébb parancsolnunk. Millióan imádkozunk, de hol a hitünk és mekkora? Három szándékra imádkozom:Istenem, add vissza népünknek őseink Istenbe vetett hitét, add vissza Nagyboldogasszonyunkhoz való hűséges ragaszkodásunkat, és add meg a mindig hiányolt együtt gondolkodást és egyetértést. Így ezer éves történelmi küldetésünk nagyszerűen folytatódhat. A tények azt bizonyítják, hogy ezer éve feladatul kaptuk Istentől, hogy Jézus Krisztus titokzatos testének, a kereszténységnek a védői legyünk minden pogány támadással szemben. Sokan felkapják a fejüket: ugyan! Ezer éves küldetés? Micsoda túlzás! Vitatkozni lehet ezzel az állítással, de nem érdemes. Régi, megcáfolhatatlan filozófiai igazság: a tényekkel szemben semmit sem érnek az érvek. „A hit, ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt” (Jak 2,17) a szeretet kövesse a hitet. A mi magyar életünk erre épüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése