Évközi 32. hét hétfő
Bölcs 1,1-7, Lk17,1-6
„A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét”
A bölcsesség erénye az az állandó lelki erő, készség, amely az embert képessé teszi arra, hogy minden cselekedetét Isten országának elnyerésére irányítsa. Isten országa az a szellemiség itt a földön, amely az igazság keresésében és a szeretet önzetlen gyakorlásában áll. Aki pedig ezt itt, a földi életben állandóan gyakorolja, az nagy kincseket gyűjt a másvilágra, hogy ott bőséges boldogságban töltse életének hosszú, soha véget nem érő részét. A bölcsességi irodalom Salamon királlyal kezdődik. Fénykorát viszont akkor éri el, amikor a zsidóság kilép zár közösségéből, és szétszóródik a görög műveltség világába. A görögök a bölcselet legkiválóbb művelői voltak akkor, és azok is maradtak. A dolgok lényegét kívánták megismerni, és ezzel a törekvéssel felemelkedtek az emberi ésszel elérhető legmagasabb rendű ismeretek világába.A gondolkodás nagymesterei lettek.Később,amikor a második keresztény évezredben fellendül a katolikus hittudomány úgynevezett skolasztikus korszaka, annak híres képviselői is felhasználják a nagy görög filozófusok logikáját a hittételek egyre jobb megértéséhez. Valami ilyesfajta törekvés tapasztalható az Ószövetség nagy gondolkodóinál, akik megértik a görög bölcselet módszereit, és próbálják Isten üzenetét ezek segítségével mélyebben kutatni és a hellénista műveltségű világban ennek szellemi szintjén ismertetni, és ha kellett, megvédeni Isten természetfeletti kinyilatkoztatását. A Bölcsesség könyvének a bevezetőjében a szerzőt a Szentlélek nem ok nélkül irányítja a föld bíráihoz.Ők mindig tanultabb emberek voltak,mint a nép.Különösen a Római Birodalom idején volt így a Közel-keleten,Egyiptomban is, hiszen a rómaiak a jog területén vitték előre a tudományokat.Minden jogtudománynak alapja ma is a római jog:„Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jólélekkel.Szeressétek őt szívetek egyszerűségében,mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne”(1,1-2) íme,ezeket a tanult embereket próbálja a szentíró Isten felé irányítani.A bírók dolga kideríteni az igazságot, ennek birtokában meghozni az ítéletet annak javára, aki azt birtokolja. Az igazságot kell szeretni, mert az Isten országának egyik alapja. Tehát a bírók dolga az igazságot szeretni, nem pedig az anyagi előnyöket, amelyekkel a hazugok, csalók megkörnyékezik az igazságosság felkent szolgáit is.Az igazságot szeretni kell, és amíg teljes bizonyossággal meg nem találják, addig keresni kell.Az igazságot kell keresni, nem a jogszabályokat, amelyeket tapasztalataink szerint időnként a hazugság lovagjai egyenesen úgy fogalmaznak meg, hogy azok egyesek igazát, jólétét, előnyeit szolgálják, nem az önérdektől mentes, abszolút igazságot. Ezért rendelkezett Isten úgy, hogy független legyen a bíró, az az ember, akinek az igazságot ki kell kutatnia, ki kell hirdetnie, mert már itt a földön is ki kell tűnnie az igazságnak, hogy mindenki bízzék benne. Magam is hallottam nem egyszer megkönnyebbült felkiáltást, amikor nehezen kideríthető igazságot megkeresett és megítélt a bíró: Van Isten! Igen, minden igazság kiderül, legkésőbb az utolsó ítéleten. Jó lenne, ha mindig az igazságot kapná mindenki, nem kellene félnie senkinek sem az Istentől.
Bölcs 1,1-7, Lk17,1-6
„A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét”
A bölcsesség erénye az az állandó lelki erő, készség, amely az embert képessé teszi arra, hogy minden cselekedetét Isten országának elnyerésére irányítsa. Isten országa az a szellemiség itt a földön, amely az igazság keresésében és a szeretet önzetlen gyakorlásában áll. Aki pedig ezt itt, a földi életben állandóan gyakorolja, az nagy kincseket gyűjt a másvilágra, hogy ott bőséges boldogságban töltse életének hosszú, soha véget nem érő részét. A bölcsességi irodalom Salamon királlyal kezdődik. Fénykorát viszont akkor éri el, amikor a zsidóság kilép zár közösségéből, és szétszóródik a görög műveltség világába. A görögök a bölcselet legkiválóbb művelői voltak akkor, és azok is maradtak. A dolgok lényegét kívánták megismerni, és ezzel a törekvéssel felemelkedtek az emberi ésszel elérhető legmagasabb rendű ismeretek világába.A gondolkodás nagymesterei lettek.Később,amikor a második keresztény évezredben fellendül a katolikus hittudomány úgynevezett skolasztikus korszaka, annak híres képviselői is felhasználják a nagy görög filozófusok logikáját a hittételek egyre jobb megértéséhez. Valami ilyesfajta törekvés tapasztalható az Ószövetség nagy gondolkodóinál, akik megértik a görög bölcselet módszereit, és próbálják Isten üzenetét ezek segítségével mélyebben kutatni és a hellénista műveltségű világban ennek szellemi szintjén ismertetni, és ha kellett, megvédeni Isten természetfeletti kinyilatkoztatását. A Bölcsesség könyvének a bevezetőjében a szerzőt a Szentlélek nem ok nélkül irányítja a föld bíráihoz.Ők mindig tanultabb emberek voltak,mint a nép.Különösen a Római Birodalom idején volt így a Közel-keleten,Egyiptomban is, hiszen a rómaiak a jog területén vitték előre a tudományokat.Minden jogtudománynak alapja ma is a római jog:„Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jólélekkel.Szeressétek őt szívetek egyszerűségében,mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne”(1,1-2) íme,ezeket a tanult embereket próbálja a szentíró Isten felé irányítani.A bírók dolga kideríteni az igazságot, ennek birtokában meghozni az ítéletet annak javára, aki azt birtokolja. Az igazságot kell szeretni, mert az Isten országának egyik alapja. Tehát a bírók dolga az igazságot szeretni, nem pedig az anyagi előnyöket, amelyekkel a hazugok, csalók megkörnyékezik az igazságosság felkent szolgáit is.Az igazságot szeretni kell, és amíg teljes bizonyossággal meg nem találják, addig keresni kell.Az igazságot kell keresni, nem a jogszabályokat, amelyeket tapasztalataink szerint időnként a hazugság lovagjai egyenesen úgy fogalmaznak meg, hogy azok egyesek igazát, jólétét, előnyeit szolgálják, nem az önérdektől mentes, abszolút igazságot. Ezért rendelkezett Isten úgy, hogy független legyen a bíró, az az ember, akinek az igazságot ki kell kutatnia, ki kell hirdetnie, mert már itt a földön is ki kell tűnnie az igazságnak, hogy mindenki bízzék benne. Magam is hallottam nem egyszer megkönnyebbült felkiáltást, amikor nehezen kideríthető igazságot megkeresett és megítélt a bíró: Van Isten! Igen, minden igazság kiderül, legkésőbb az utolsó ítéleten. Jó lenne, ha mindig az igazságot kapná mindenki, nem kellene félnie senkinek sem az Istentől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése