Évközi 32. hét szerda
Bölcs 6,1-11; Lk 17,11-19
„Hallgassatok tehát, királyok és értsetek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!”
Isten nemcsak abban volt nagy és előrelátó, hogy halhatatlanságot ajándékozott az embernek, amikor megteremtette. Micsoda nagyszerű adomány volt az örökkévalóságra meghívni a természete szerint halandó embert! Isten megteremtette a milliárdszor milliárd égitestet, köztük a viszonylag kis földet hatezer kilométeres sugarával, a többi nap között törpének tűnő napunkat,amely háromszáz negyvenezerszer nagyobb a földünknél, és ezeket a kimondhatatlan nagyságú űrmértékű anyagokat csak a világ végéig fogja megőrizni: ezekből annyi anyag válik az örökkévalóság részesévé, amennyi a történelem során élt emberek testébe belefér. Szent Péter írja: „a mostani eget és a földet ugyanaz az ige őrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig és a rajta lévő teremtmények elégnek. Mi azonban új eget és új földet várunk, ahol igazság lakik”. (2Pét 3,7.10.13) Azokat figyelmezteti most a bölcs szerző, akik Istentől, mindenek Teremtőjétől és Urától hatalmat kaptak, hogy a földön élő mindenkori emberiséget vezessék a mennyország felé. Az egész emberiség, tehát kivétel nélkül minden ember örök boldogságra kapott Istentől meghívást. Ennek érdekében testi-lelki mivoltukban meg kall kapniuk az összes eszközt, ami szükséges az üdvösségre: minden szellemi és anyagi eszközt, amivel céljukat szolgálhatják. A cél: a melléjük rendelt emberek boldogságát szolgálni teljesen önzetlenül. A házastársak egymást, mint szülők a gyermekek vállalását és anyagi, szellemi nevelését szolgálják nemes szeretettel. A vezetők egyrészt a szellemi-lelki síkon, tehát vallásosság terén, másrészt az élet anyagi jólétében a civil területen kell, hogy biztosítsák a rájuk bízottak kellő ellátását és védelmét. Erre tehát az egyházi vezetők és a világi urak: fejedelmek, királyok vannak rendelve Istentől. Isten mindenkitől azt kéri számon, ami a számára volt kijelölve feladatként. A Bölcsesség könyvének mai részlete az állami vezetőket veszi előre az isteni elszámoltatás ügyében. Mindegy, hogy királynak, fejedelemnek, törzsfőnöknek, zsarnoknak nevezik őket. Az elszámoltatás szempontjából mindegy, hogy demokráciáról van szó, államelnökként, miniszterelnökként, miniszterként kaptak vezetői megbízatást. A kérdés az, hogy kizárólag a rájuk bízottak javára éltek-e a kapott vagy szerzett hatalommal vagy nem. Isten adott nekik közvetlenül hatalmat, vagy valamikor, valahol önjelöltként kapaszkodott fel a legfőbb vezetői méltóságra? „Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat, s a Fölségestől az uralmat, aki számon kéri tetteiteket, és kifürkészi terveiteket; mert noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazul, nem tartottátok meg az igazság törvényét, és nem jártatok Isten akarata szerint. Iszonyúan hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsiny ugyanis irgalmat talál,de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,
mert Isten nem tart senki személyétől, és nem fél senki ragjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek”. (Bölcs 6,3-7) Nyugodjunk meg,kint és bent Isten a számonkérő.
Bölcs 6,1-11; Lk 17,11-19
„Hallgassatok tehát, királyok és értsetek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!”
Isten nemcsak abban volt nagy és előrelátó, hogy halhatatlanságot ajándékozott az embernek, amikor megteremtette. Micsoda nagyszerű adomány volt az örökkévalóságra meghívni a természete szerint halandó embert! Isten megteremtette a milliárdszor milliárd égitestet, köztük a viszonylag kis földet hatezer kilométeres sugarával, a többi nap között törpének tűnő napunkat,amely háromszáz negyvenezerszer nagyobb a földünknél, és ezeket a kimondhatatlan nagyságú űrmértékű anyagokat csak a világ végéig fogja megőrizni: ezekből annyi anyag válik az örökkévalóság részesévé, amennyi a történelem során élt emberek testébe belefér. Szent Péter írja: „a mostani eget és a földet ugyanaz az ige őrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig és a rajta lévő teremtmények elégnek. Mi azonban új eget és új földet várunk, ahol igazság lakik”. (2Pét 3,7.10.13) Azokat figyelmezteti most a bölcs szerző, akik Istentől, mindenek Teremtőjétől és Urától hatalmat kaptak, hogy a földön élő mindenkori emberiséget vezessék a mennyország felé. Az egész emberiség, tehát kivétel nélkül minden ember örök boldogságra kapott Istentől meghívást. Ennek érdekében testi-lelki mivoltukban meg kall kapniuk az összes eszközt, ami szükséges az üdvösségre: minden szellemi és anyagi eszközt, amivel céljukat szolgálhatják. A cél: a melléjük rendelt emberek boldogságát szolgálni teljesen önzetlenül. A házastársak egymást, mint szülők a gyermekek vállalását és anyagi, szellemi nevelését szolgálják nemes szeretettel. A vezetők egyrészt a szellemi-lelki síkon, tehát vallásosság terén, másrészt az élet anyagi jólétében a civil területen kell, hogy biztosítsák a rájuk bízottak kellő ellátását és védelmét. Erre tehát az egyházi vezetők és a világi urak: fejedelmek, királyok vannak rendelve Istentől. Isten mindenkitől azt kéri számon, ami a számára volt kijelölve feladatként. A Bölcsesség könyvének mai részlete az állami vezetőket veszi előre az isteni elszámoltatás ügyében. Mindegy, hogy királynak, fejedelemnek, törzsfőnöknek, zsarnoknak nevezik őket. Az elszámoltatás szempontjából mindegy, hogy demokráciáról van szó, államelnökként, miniszterelnökként, miniszterként kaptak vezetői megbízatást. A kérdés az, hogy kizárólag a rájuk bízottak javára éltek-e a kapott vagy szerzett hatalommal vagy nem. Isten adott nekik közvetlenül hatalmat, vagy valamikor, valahol önjelöltként kapaszkodott fel a legfőbb vezetői méltóságra? „Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat, s a Fölségestől az uralmat, aki számon kéri tetteiteket, és kifürkészi terveiteket; mert noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazul, nem tartottátok meg az igazság törvényét, és nem jártatok Isten akarata szerint. Iszonyúan hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsiny ugyanis irgalmat talál,de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,
mert Isten nem tart senki személyétől, és nem fél senki ragjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek”. (Bölcs 6,3-7) Nyugodjunk meg,kint és bent Isten a számonkérő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése