Jeremiás imája
Elmélkedés ötödik része
Egyiptomnak nyújtottunk kezet s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel”
A Közel-kelet volt az emberiség bölcsője. Itt alakította ki a Teremtő a sivatagban (=éden) azt a kertet (gád), amelyet a Szentírás héberül gád-be-éden-nek, mi pedig Paradicsomkertnek, vagy a gyönyörűség paradicsomának nevezzük. Óriási oázis volt ez. Nem egy kis forrás öntözte, hanem négy folyó. Ezekből kettőt ma is ugyanúgy hívunk, mint régen: Tigris és Eufrátesz. Eme két folyó hatalmas síkságán rengeteg embernek megtermett a kenyérgabonája. Itt alakult ki a legősibb kultúra. A zsidó honfoglalás idején nagyhatalmi központ volt Ninive, Asszíria fővárosa. Később lett versenytársa, majd legyőzője Babilon. A másik gazdasági és kulturális központ délebbre, a Nílus folyó mentén fejlődött ki: Egyiptom. Ez két sűrűn lakott terület időnként háborúba keveredett egymással. Ilyenkor hol az egyik, hol a másik vonult át a közéjük települt Zsidó országon. Ez a kicsi ország természetes határok nélkül nagyon nehezen volt védhető. Isten akarta így, hogy mindig érezze népe, hogy menedéke egyedül az Isten. Krisztus előtti VIII. században Asszíria megtámadta és lerombolta Izraelt, az északi zsidó országot. Néhány évtized múlva Asszíriát rohanta le Babilon, és ettől kezdve délre vonult hódítani. Júda országa és ennek fővárosa volt az újabb célpont. A király és népe úgy vélte, hogy nem Istenében, hanem Egyiptomban akad védőre. Hiába üzent nekik az Úr, hogy csak benne bízzanak, nem hallgattak rá. Nagy hitbeli és politikai ostobaság, komoly bűn volt ez a felfogás. Eredménye Jeruzsálem romhalmaza lett, amelyen Jeremiás ült és siratta népét, hazáját, amelyet nem tudott prófétai szóval jobb belátásra bírni és megmenteni. „Egyiptomnak nyújtottunk kezet és Asszíriának”, hogy védjenek meg. Itt az eredmény.Isten remek védőbástyát alkotott hazánknak, a Kárpátok hegyláncát. Ezen felül Jézus Krisztus mennybevitt Édesanyja, Szűz Mária ígérte meg Géza fejedelemnek, hogy születendő fia érdemeiért népének és hazájának örökös védője lesz. Szent István király végrendelete alapján Mária örökös királynőnk lett. E földi és túlvilági védelem bőven elég volt minden támadás ellen. Szomszédaink mind távolabbról jött népek nem tudták tönkretenni hazánkat. Hunyadi János, legendás hírű hadvezérünk, török túlerőt vert le nem egyszer. Az csatakiáltása két fő védőnk neve volt: Jézus, Mária! A kardja markolatán pedig ott függött a rózsafüzér, amit szorgalmasan imádkozott. Az első világháborúban csapataink mindig idegen földön harcoltak. Ellenségeink 1920-ban megcsonkították hazánk területét azzal a szándékkal, hogy megszűnjenek természetes védőbástyáink, bárki bármikor könnyedén lerohanhasson bennünket.1948-ban hivatalosan eladtak bennünket régi ellenségeink az isten nélküli kommunizmus kénye-kedvére. Ők nemcsak hadisarcot szedtek tőlünk, hanem mindent elkövettek, hogy tönkretegyék országunkat. Az együttműködők a megszállás megszűntével lezüllesztették honvédségünket. Elhagytuk égi védőinket, akik tudtak volna segíteni rajtunk. Magunk maradtunk, hiába nyújtogattuk kezünket emberi segítség után. Isten a legnagyobbat adta ezer évvel ezelőtt: Fiát és az Ő Édesanyját. Ha elutasítjuk őket, mint Jeremiás korában a zsidók az Istent, akkor ebbe bele lehet pusztulni. Vissza Jézushoz és a Magyarok Nagyasszonyához csak bennük van reményünk.
Elmélkedés ötödik része
Egyiptomnak nyújtottunk kezet s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel”
A Közel-kelet volt az emberiség bölcsője. Itt alakította ki a Teremtő a sivatagban (=éden) azt a kertet (gád), amelyet a Szentírás héberül gád-be-éden-nek, mi pedig Paradicsomkertnek, vagy a gyönyörűség paradicsomának nevezzük. Óriási oázis volt ez. Nem egy kis forrás öntözte, hanem négy folyó. Ezekből kettőt ma is ugyanúgy hívunk, mint régen: Tigris és Eufrátesz. Eme két folyó hatalmas síkságán rengeteg embernek megtermett a kenyérgabonája. Itt alakult ki a legősibb kultúra. A zsidó honfoglalás idején nagyhatalmi központ volt Ninive, Asszíria fővárosa. Később lett versenytársa, majd legyőzője Babilon. A másik gazdasági és kulturális központ délebbre, a Nílus folyó mentén fejlődött ki: Egyiptom. Ez két sűrűn lakott terület időnként háborúba keveredett egymással. Ilyenkor hol az egyik, hol a másik vonult át a közéjük települt Zsidó országon. Ez a kicsi ország természetes határok nélkül nagyon nehezen volt védhető. Isten akarta így, hogy mindig érezze népe, hogy menedéke egyedül az Isten. Krisztus előtti VIII. században Asszíria megtámadta és lerombolta Izraelt, az északi zsidó országot. Néhány évtized múlva Asszíriát rohanta le Babilon, és ettől kezdve délre vonult hódítani. Júda országa és ennek fővárosa volt az újabb célpont. A király és népe úgy vélte, hogy nem Istenében, hanem Egyiptomban akad védőre. Hiába üzent nekik az Úr, hogy csak benne bízzanak, nem hallgattak rá. Nagy hitbeli és politikai ostobaság, komoly bűn volt ez a felfogás. Eredménye Jeruzsálem romhalmaza lett, amelyen Jeremiás ült és siratta népét, hazáját, amelyet nem tudott prófétai szóval jobb belátásra bírni és megmenteni. „Egyiptomnak nyújtottunk kezet és Asszíriának”, hogy védjenek meg. Itt az eredmény.Isten remek védőbástyát alkotott hazánknak, a Kárpátok hegyláncát. Ezen felül Jézus Krisztus mennybevitt Édesanyja, Szűz Mária ígérte meg Géza fejedelemnek, hogy születendő fia érdemeiért népének és hazájának örökös védője lesz. Szent István király végrendelete alapján Mária örökös királynőnk lett. E földi és túlvilági védelem bőven elég volt minden támadás ellen. Szomszédaink mind távolabbról jött népek nem tudták tönkretenni hazánkat. Hunyadi János, legendás hírű hadvezérünk, török túlerőt vert le nem egyszer. Az csatakiáltása két fő védőnk neve volt: Jézus, Mária! A kardja markolatán pedig ott függött a rózsafüzér, amit szorgalmasan imádkozott. Az első világháborúban csapataink mindig idegen földön harcoltak. Ellenségeink 1920-ban megcsonkították hazánk területét azzal a szándékkal, hogy megszűnjenek természetes védőbástyáink, bárki bármikor könnyedén lerohanhasson bennünket.1948-ban hivatalosan eladtak bennünket régi ellenségeink az isten nélküli kommunizmus kénye-kedvére. Ők nemcsak hadisarcot szedtek tőlünk, hanem mindent elkövettek, hogy tönkretegyék országunkat. Az együttműködők a megszállás megszűntével lezüllesztették honvédségünket. Elhagytuk égi védőinket, akik tudtak volna segíteni rajtunk. Magunk maradtunk, hiába nyújtogattuk kezünket emberi segítség után. Isten a legnagyobbat adta ezer évvel ezelőtt: Fiát és az Ő Édesanyját. Ha elutasítjuk őket, mint Jeremiás korában a zsidók az Istent, akkor ebbe bele lehet pusztulni. Vissza Jézushoz és a Magyarok Nagyasszonyához csak bennük van reményünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése