A fájdalmas rózsafüzér.
A harmadik titok: "Akit érettünk tövissel koronáztak"
Az ostorozás után földre zuhanó Názáreti Jézust csak a körfolyosón szorongók figyelték döbbenten, a kőkemény szívű légionáriusok egykedvűen vetettek rá közömbös pillantást. Jézus ellenségei kint a helytartóság előtti téren állva várták a fejleményeket. Emmerich Katalin látomásai szerint a körfolyosón ott állt a Szűzanya is. Az ostorozás megkezdése előtt az Úr rátekintett Édesanyjára és így kiáltott feléje: „Anyám, fordítsd el arcodat, ami most következik, nem neked való látvány”. A záporozó ostorcsapások csattogása az anyai szíven is megannyi sebet ejtett. Beteljesedett Simeon jövendölése. Ezután „a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették őt, vörös katonaköpenyt adtak rá, fontak egy koronát tövisekből, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték”. (Mt 27,27-30) Amíg a durva lelkű hadinép porig alázta Isten Fiát, Édesanyja új sebtől vérezve visszagondolt az őt köszöntő angyal szavára: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (Lk 1,32-33) Dávid milyen nagyon örült, amikor Isten ezt az ígéretét tudtára adta. ruháját megszaggatva gyászolta az Istentől elvetett Saul király halálát. Mit szólna, ha tudná, hogy legnagyobb, sőt, egyetlen igazán nagy és örök utódját hogyan alázza, gúnyolja, köpködi ez a pogány zsoldos különítmény. Mit gondolhat a pokol tornácán Izajás próféta, akit gúnyosan kinevet az ördögsereg, ezt üvöltve: Mit írtál a Messiásról? „Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Királyként uralkodik Istened”. (Iz 52,7) Gyere velünk Jeruzsálembe! Nézd meg, mivé lett a te Istened! Ujjnyi tövisek szurkálják fejét, nem aranykorona díszíti. Jogara gyerekkézzel eltörhető nádszál. Királyi palástja ócska katonaköpeny. Trónja egy rozoga szék. Újra elviharzik a földre a vihogó, vérszomjas sátánhad. Még nem teljes a győzelem, meg kell dolgozni még egy sereg bámész embert, hogy Pilátus láttukra beadja a derekát, és keresztre juttassa a Názáretit! „Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék” (Mt 27,31) Pilátus ugyan tett még egy kísérletet Jézus életének megmentésére: „a ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok azt felelték: Nincs királyunk, csak császárunk!” (Jn 19,15) Ezzel az utolsó foszlányt is széttépték a Messiás-királyt meghirdető ígéretek könyvtekercséből. Pilátus azonban egy dologban következetes maradt: táblát szerkesztett, amit Jézus keresztjére kellett fölszegezni. Ez halálának okát volt hivatva hirdetni. „Ez volt ráírva: Ez Jézus, a Zsidók Királya”. (Mt 27,37) „Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: A zsidók királya vagyok. Pilátus azt felelte: Amit írtam, azt megírtam”. (Jn 19,20-22) Az Egyházban a feszületekre most is rá van írva Pilátus latin szövegéből a négy kezdőbetű: „Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum”. Az értünk tövis-koronával meggyalázott Jézus fején koronát visel a mennyországban. Királyok Királya és uralkodók Ura. (Jel19,12.16) Aki pedig érte dolgozik, szenved, buzgón imádkozik, megkapja a maga győzelmi koszorúját.( 2Tim 4,6-8)
A harmadik titok: "Akit érettünk tövissel koronáztak"
Az ostorozás után földre zuhanó Názáreti Jézust csak a körfolyosón szorongók figyelték döbbenten, a kőkemény szívű légionáriusok egykedvűen vetettek rá közömbös pillantást. Jézus ellenségei kint a helytartóság előtti téren állva várták a fejleményeket. Emmerich Katalin látomásai szerint a körfolyosón ott állt a Szűzanya is. Az ostorozás megkezdése előtt az Úr rátekintett Édesanyjára és így kiáltott feléje: „Anyám, fordítsd el arcodat, ami most következik, nem neked való látvány”. A záporozó ostorcsapások csattogása az anyai szíven is megannyi sebet ejtett. Beteljesedett Simeon jövendölése. Ezután „a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették őt, vörös katonaköpenyt adtak rá, fontak egy koronát tövisekből, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték”. (Mt 27,27-30) Amíg a durva lelkű hadinép porig alázta Isten Fiát, Édesanyja új sebtől vérezve visszagondolt az őt köszöntő angyal szavára: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (Lk 1,32-33) Dávid milyen nagyon örült, amikor Isten ezt az ígéretét tudtára adta. ruháját megszaggatva gyászolta az Istentől elvetett Saul király halálát. Mit szólna, ha tudná, hogy legnagyobb, sőt, egyetlen igazán nagy és örök utódját hogyan alázza, gúnyolja, köpködi ez a pogány zsoldos különítmény. Mit gondolhat a pokol tornácán Izajás próféta, akit gúnyosan kinevet az ördögsereg, ezt üvöltve: Mit írtál a Messiásról? „Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Királyként uralkodik Istened”. (Iz 52,7) Gyere velünk Jeruzsálembe! Nézd meg, mivé lett a te Istened! Ujjnyi tövisek szurkálják fejét, nem aranykorona díszíti. Jogara gyerekkézzel eltörhető nádszál. Királyi palástja ócska katonaköpeny. Trónja egy rozoga szék. Újra elviharzik a földre a vihogó, vérszomjas sátánhad. Még nem teljes a győzelem, meg kell dolgozni még egy sereg bámész embert, hogy Pilátus láttukra beadja a derekát, és keresztre juttassa a Názáretit! „Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék” (Mt 27,31) Pilátus ugyan tett még egy kísérletet Jézus életének megmentésére: „a ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok azt felelték: Nincs királyunk, csak császárunk!” (Jn 19,15) Ezzel az utolsó foszlányt is széttépték a Messiás-királyt meghirdető ígéretek könyvtekercséből. Pilátus azonban egy dologban következetes maradt: táblát szerkesztett, amit Jézus keresztjére kellett fölszegezni. Ez halálának okát volt hivatva hirdetni. „Ez volt ráírva: Ez Jézus, a Zsidók Királya”. (Mt 27,37) „Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: A zsidók királya vagyok. Pilátus azt felelte: Amit írtam, azt megírtam”. (Jn 19,20-22) Az Egyházban a feszületekre most is rá van írva Pilátus latin szövegéből a négy kezdőbetű: „Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum”. Az értünk tövis-koronával meggyalázott Jézus fején koronát visel a mennyországban. Királyok Királya és uralkodók Ura. (Jel19,12.16) Aki pedig érte dolgozik, szenved, buzgón imádkozik, megkapja a maga győzelmi koszorúját.( 2Tim 4,6-8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése