Évközi 22 hét péntek
1Kor 4, 1-5; Lk 5, 33-39
„Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire”
Az apostol bemutatkozott a korintusiaknak, hogy felesleges vitatkozniuk azon, hogy melyik igehirdetőhöz jobb csatlakozniuk. Akik egymás után jöttek Korintusba, valamennyien Isten küldöttei. Megnyilatkozása szerint legbölcsebb, ha így néz rájuk minden ember, „mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire” Ez elsősorban a keresztény közösségre érvényes, mert ők már tudják, hogy nem önös érdekből jöttek Korintusba, mint a nagy hajók utasai, a város szépségére kíváncsi turisták, nem is a hajón hozott portékájukat kívánják eladni, mint a többi pénzes ember, a gazdag kereskedők. Nem is tudásukat akarják összemérni más filozófusokkal, mint a hírnévre vágyók, akik nyakukba akasztják bölcseletük fontos mondanivalóját, eme reklámmal hívják fel magukra a járókelők figyelmét: jöjjetek, hallgassatok meg engem, és az én tanításom szerint gondolkodjatok a világ dolgairól, mert akkor boldogok lesztek. Egyszerű öltözetünk, szerény magatartásunk arra utal, hogy mi nem önmagunkat akarjuk reklámozni, hanem a Názáreti Jézusról akarunk beszélni. „Mi az Ő szolgái vagyunk, és Isten –az egy igaz Isten- titkainak intézői” Minden embernek szól ez a figyelmeztetés.
A keresztények után azoknak a pogányoknak, akik kiábrándultak a bálványok élettelen szobraiból, és belső sugallatra, a keresztények életére kezdtek felfigyelni. Nagyon érdekes, hogy az önző embereknek a keresztényekről mi volt az első és legmeglepőbb észrevétele:
„Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Meglepődtek ezen? Nagyon.
Az önzés világából kitekintve azt látni, hogy vannak emberek,akik önzetlenül teszik a jót, akik önzetlenül igyekeznek a melléjük rendelt embereket boldoggá tenni, és elhiszik, hogy ennek kincs értéke van a másvilágon. Elhiszik, hogy „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4, 16) Ennek az Istennek vagyunk mi ügyintézői, és az Isten szolgáinak a szolgái. Biztosak vagyunk ebbéli hitünkben, mert a megsértett Isten saját egyszülött Fiát embertestvérünkké tette, rárakta a világ összes bűnét, vele szenvedtette le a kereszthalálban minden adósságunkat. Azt parancsolta, hogy mi is így szeressük egymást.(Jn 15, 12. 13) Azt hirdetjük, hogy minden ember lehet ennek az Istennek fogadott gyermeke. Megtanítunk minden önként jelentkezőt az üdvösség titkaira.„Márpedig az intézőtől azt várják, hogy hűséges legyen”(1Kor 4,2) Isten elvárja tőlünk: „Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől” (3-5) Boldogító ígéretként hozzáfűzhetjük: a keresztség szentsége nemcsak Isten gyermekévé tesz, hanem minden elkövetett bűnt eltöröl. Tiszta lappal indul tovább az új keresztény. Érdemes megfontolni.
1Kor 4, 1-5; Lk 5, 33-39
„Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire”
Az apostol bemutatkozott a korintusiaknak, hogy felesleges vitatkozniuk azon, hogy melyik igehirdetőhöz jobb csatlakozniuk. Akik egymás után jöttek Korintusba, valamennyien Isten küldöttei. Megnyilatkozása szerint legbölcsebb, ha így néz rájuk minden ember, „mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire” Ez elsősorban a keresztény közösségre érvényes, mert ők már tudják, hogy nem önös érdekből jöttek Korintusba, mint a nagy hajók utasai, a város szépségére kíváncsi turisták, nem is a hajón hozott portékájukat kívánják eladni, mint a többi pénzes ember, a gazdag kereskedők. Nem is tudásukat akarják összemérni más filozófusokkal, mint a hírnévre vágyók, akik nyakukba akasztják bölcseletük fontos mondanivalóját, eme reklámmal hívják fel magukra a járókelők figyelmét: jöjjetek, hallgassatok meg engem, és az én tanításom szerint gondolkodjatok a világ dolgairól, mert akkor boldogok lesztek. Egyszerű öltözetünk, szerény magatartásunk arra utal, hogy mi nem önmagunkat akarjuk reklámozni, hanem a Názáreti Jézusról akarunk beszélni. „Mi az Ő szolgái vagyunk, és Isten –az egy igaz Isten- titkainak intézői” Minden embernek szól ez a figyelmeztetés.
A keresztények után azoknak a pogányoknak, akik kiábrándultak a bálványok élettelen szobraiból, és belső sugallatra, a keresztények életére kezdtek felfigyelni. Nagyon érdekes, hogy az önző embereknek a keresztényekről mi volt az első és legmeglepőbb észrevétele:
„Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Meglepődtek ezen? Nagyon.
Az önzés világából kitekintve azt látni, hogy vannak emberek,akik önzetlenül teszik a jót, akik önzetlenül igyekeznek a melléjük rendelt embereket boldoggá tenni, és elhiszik, hogy ennek kincs értéke van a másvilágon. Elhiszik, hogy „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4, 16) Ennek az Istennek vagyunk mi ügyintézői, és az Isten szolgáinak a szolgái. Biztosak vagyunk ebbéli hitünkben, mert a megsértett Isten saját egyszülött Fiát embertestvérünkké tette, rárakta a világ összes bűnét, vele szenvedtette le a kereszthalálban minden adósságunkat. Azt parancsolta, hogy mi is így szeressük egymást.(Jn 15, 12. 13) Azt hirdetjük, hogy minden ember lehet ennek az Istennek fogadott gyermeke. Megtanítunk minden önként jelentkezőt az üdvösség titkaira.„Márpedig az intézőtől azt várják, hogy hűséges legyen”(1Kor 4,2) Isten elvárja tőlünk: „Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől” (3-5) Boldogító ígéretként hozzáfűzhetjük: a keresztség szentsége nemcsak Isten gyermekévé tesz, hanem minden elkövetett bűnt eltöröl. Tiszta lappal indul tovább az új keresztény. Érdemes megfontolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése