Évközi 34. hét kedd
„Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet,
mert eljött ítéletének órája, és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a
tengert és a vizek forrásait alkotta!”
Isten választottait egy angyal megjelölte a homlokukon a Bárány és az Ő Atyjának jelével, hogy bántódásuk ne essék a nagy büntetésben, mert nekik a szüzességük és az igazság megvallása erre adott jogot. Egy másik angyal pedig az ég zenitjén átrepülve hirdette az örök evangéliumot. Jézus mennybemenetele előtt adta parancsba tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16) Az Anyaszentegyház ennek megfelelően hirdette az üdvösség igéit. Most, az ítélet közeledtével az égbolt alól hangzik ugyanez az üzenet, mint „örök evangélium a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek hangos szóval: Féljétek Istent és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta”. (Jel 14,6-7) Mi hívők tudjuk és tesszük ezt. Az isten nélküliek a földet imádják, minden igyekezettel ehhez szegezik a becsapott emberek tekintetét: Megvenni, mert a gazdagság az isten. Hazudni, csalni, meggyalázni az igaz Istent és visszaélni adományaival, amint teszik most is a földkerekségen. „Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!” (8) Hatvan éve úgy elvakítottak több millió honfitársunkat, hogy nem járnak misére, nem hallgatják Jézus evangéliumát. Pedig jön a harmadik angyal: „Hangosan kiáltva: Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön örökké és nincs nyugalmuk azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki felveszi nevének bélyegét”(9-11) „Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket (13) „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet”.(14-16) Aztán ugyanezt tette egy másik angyal az érett szőlővel. A kenyérnek valót és a bornak valót Isten az ember örömére teremtette. De azt ne várja senki, hogy ha mindezért még egy fohászt sem rebeg el a dőzsölő ember, hanem dicsőíti a semmi jót nem cselekvő sátánt, akkor Isten ezért nem osztja ki a büntetést.
Isten választottait egy angyal megjelölte a homlokukon a Bárány és az Ő Atyjának jelével, hogy bántódásuk ne essék a nagy büntetésben, mert nekik a szüzességük és az igazság megvallása erre adott jogot. Egy másik angyal pedig az ég zenitjén átrepülve hirdette az örök evangéliumot. Jézus mennybemenetele előtt adta parancsba tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16) Az Anyaszentegyház ennek megfelelően hirdette az üdvösség igéit. Most, az ítélet közeledtével az égbolt alól hangzik ugyanez az üzenet, mint „örök evangélium a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek hangos szóval: Féljétek Istent és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta”. (Jel 14,6-7) Mi hívők tudjuk és tesszük ezt. Az isten nélküliek a földet imádják, minden igyekezettel ehhez szegezik a becsapott emberek tekintetét: Megvenni, mert a gazdagság az isten. Hazudni, csalni, meggyalázni az igaz Istent és visszaélni adományaival, amint teszik most is a földkerekségen. „Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!” (8) Hatvan éve úgy elvakítottak több millió honfitársunkat, hogy nem járnak misére, nem hallgatják Jézus evangéliumát. Pedig jön a harmadik angyal: „Hangosan kiáltva: Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön örökké és nincs nyugalmuk azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki felveszi nevének bélyegét”(9-11) „Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket (13) „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet”.(14-16) Aztán ugyanezt tette egy másik angyal az érett szőlővel. A kenyérnek valót és a bornak valót Isten az ember örömére teremtette. De azt ne várja senki, hogy ha mindezért még egy fohászt sem rebeg el a dőzsölő ember, hanem dicsőíti a semmi jót nem cselekvő sátánt, akkor Isten ezért nem osztja ki a büntetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése