„Megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”

 „Megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”

 
Ez az evangéliumi mondat a karácsony lényegét fejezi ki. A Gondviselés betlehemi ajándékaként Isten elküldte és nekünk adta Egyszülött Fiát, aki az ősevangéliumnak megfelelően asszonytól született. Hosszú-hosszú várakozás után teljesült ez az ígéret. Az angyalok a betlehemi éjszakában hirdették meg ezt az örömöt. A pásztorok, pedig még azon az éjjelen a sziklás tájon átvergődve elmentek Betlehembe,a hívő világ első képviselőiként „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.”Jó volt hallani a róla szóló égi üzenetet, de megértették, hogy ez nem minden: fel kell Őt keresni, személyes kapcsolatot kell vele létesíteni. Az angyal ezt ugyan nem parancsolta, de elmondta a felismerés jeleit: „Gyermeket találtok.” Biztos volt abban, hogy rögtön indulnak felkutatására. Viszonylag kicsi áldozat a pásztoroké: néhány kilométernyi út, igaz,vad terepen,de Jézus a végtelen messzeségből érkezett, az angyalok is,Mária és József Názáretből jött idáig. Jézus, Édesanyja többet ad, de a kisebbet is nagyra értékelik, nagy az érte járó öröm. Jézust megtalálni sokkal könnyebb, az út az ünnepi miséért lényegesen rövidebb. Viszont a lelki felkészülés igen áldozatos, sokrétű, ha valóban meg akarjuk találni Jézust. Nem elég a szobát látni, nem elég „gyermeket” találni, hinni kell, hogy Ő Isten Fia, aki végtelen szeretetből emberré lett, testvérünk, jó barátunk, Megváltónk.„Egyszerű pásztor jöjj közelebb, nézd, térdeden állj!”(Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!) Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus földi születésére emlékezik az éjféli misén és a reggeli „pásztorok miséjén.”Éjfélkor tulajdonképpen két helyszínre visz a hálás emlékezés: a betlehemi barlangba, ahol az üdvtörténet egyik legfontosabb eseménye vált valóra, és a pusztába, ahol a nyájakra vigyázó pásztoroknak az angyal bejelentette ezt a nagyon fontos eseményt. A barlangban valóra vált az ősevangélium ígérete: Megszületett a Megváltó. Az örök Atya örök Egyszülöttjét egy, az időben élő, előre jelzett Édesanya emberré szülte. A beteljesült öröm ezen a fél éjszakán még az Édesanyáé. József látja,segédkezik,de az öröm lényege kettejük titka marad. A mennyországiak együtt örülnek az Édesanyával, azután túlcsordul az örömük az ég kapuin, és megosztják néhány jólelkű szegény emberrel, a bárányaikat őrző pásztorokkal. Az örömhír betölti az ő lelküket, az angyali ének pedig vidáman zeng ég és föld között. Ez az öröm készteti a pásztorokat, hogy a kapott jelek alapján elinduljanak Betlehembe, és meg is találják, szemükkel lássák az isteni ígéretek beteljesülését. Elérkeztek a barlangistállóba, és „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.” Örömmel újságolták az angyaltól kapott híreket, majd a találkozás örömével mentek, és híresztelték útközben mindenkinek. A kis Jézus születése idején kezdett létrejönni a Megyeri törzs körül a tíz, majd hét, később újra tíz törzs szövetsége. Vándorútjukon akadtak találkozások az evangéliummal, míg végül a Kárpát-medencében Krisztus népe lettünk. Megismertük, Betlehemet lélekben éltük át. Sok-sok népszokással, magyar történetté lett a Karácsony.