Apostolok Cselekedetei
2,4:”Ekkor mindannyian beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak”. A Szentlélek a Harmadik Isteni Személy. Ő a két első Személytől, mint már közös kincsüket kapja az isteni természetet, így az övé is teljesen a mindentudás és a mindenhatóság, velük együtt a mindenütt jelenvalóság isteni tulajdonsága. Nincs tehát ember az Ő jelenléte nélkül, de nincs más létező sem a mérhetetlen csillagvilágban. Mit jelent akkor ez az esemény, hogy lángtenger száll le az égből, behatol a tetőn keresztül a házba, ott lángnyelvekre oszlik, rászáll egy-egy lángocska minden jelenlévőre, és betelnek Szentlélekkel. A látható fizikai láng nyilván nem a Szentlélek része, hiszen Istenben semmi anyagi részecske nincsen, hanem jelzi a láthatatlan, szellemi létű Isten kiáradását. Hozzájuk jön, eltölti őket: olyat kezd művelni bennük, amit addig nem tett, vagyis különféle adományokat oszt nekik ajándékozó akarata szerint, főként pedig különleges jelenlétet, állandó lakást vesz a lélekben, hogy további életében irányítója legyen az embernek, közvetítse a Jézus Krisztus által kiérdemelt kegyelmeket. Az egyik ilyen ajándék, amely a Szentlélek valódi kiáradását is jelezte, a nyelvek adománya. A szentíró azért említi ezt a sok adomány közül, mert a különleges beszéd nagyon könnyen érzékelhető.
2,5: „Ekkortájt az ég alatt található
mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak
Jeruzsálemben.” Pünkösd volt aznap, a
zsidóknál a hetek ünnepe. A zsidó húsvét és az őszi sátoros ünnepekkel együtt
az évi templomlátogatás alkalma a tizenkét évesnél idősebb zsidók számára.
Ezért érthető, hogy a szétszórtságban élő zsidók egy része ezen az ünnepen ott
tartózkodott Jeruzsálemben. Mindegyik annak a népnek nyelvét beszélte,
amelyiknek városában élt.
2,6: „A zaj hallatára tömeg verődött
össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta
beszélni őket”. A zaj heves szélzúgáshoz volt hasonló. Nyilván mindenki vihart
érzékelt a fülével, és a szemével kereste a földön fákat tépő szél nyomait, az
égbolton a komor viharfelhőket, és csodálkoztak, hogy a fák lombja
rezzenéstelen, ragyogó napsütés tündöklik a kék égen. Közben akadhatott meg a
kutató tekintet a természeti törvényekkel ellenkező módon lefelé szálló tűzön,
amely Jeruzsálem felé közeledett. A tűz irányát követve jutottak el az utolsó
vacsora házához. A több mint háromezres tömeg lélegzetvisszafojtva leshette, mi
történik szemük láttára, és rettegve várták a belülről menekülő, megperzselt
lakókat. Az ajtók hamarosan feltárultak, de rémületnek nyoma sincs az arcokon.
Ellenkezőleg, valami túláradó boldogság ragyog a szemekből, a ruha, a haj
perzseletlen. És a beszédjük!? A húszféle nyelvet beszélő tömeg, amely egymás
szavát sem értette meg, íme, hibátlanul érti a bentről kijöttek beszédét.
2,7: „Mindnyájan álmélkodtak és
csodálkoztak: Íme, ezek, akik beszélnek, úgy-e, mindnyájan galileaiak?” A
galileai lakosok nyilván tájszólással beszéltek, hiszen Jézus pere alkalmával
az udvaron lebzselők is beszéde alapján figyeltek fel Péter apostolra:
„Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged”.(Mt 26,73)
2,8: „Hogyan halljuk hát mégis mindannyian
a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” Az anyanyelv minden ember lelkében a
legmélyebb rétegekben él. A pápa halála után a jelenlévő bíboros kis
aranykalapáccsal megkoccintja a halott homlokát, és eredeti nevén szólítva
kérdezi meg: Élsz? – A Lélek hatása is ott, a legkedvesebb húron érinti meg a
jelenlévők szívét: az idegen környezetben a nekik szánt első ajándék, hogy
anyanyelvünkön szól hozzánk az égből jött erő. Másra nem gondolhattak abban a
percben, hiszen akkor még nem is sejtették, hogy van Szentlélek. Erre majd
Szent Péter apostol tanítja meg őket nagy pünkösdi beszédében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése