Évközi 14 vasárnap

Évközi 14 vasárnap  
Ez 2,2-5; 2Kor 12,7-10; Mt 6,1-6    
„Tudják meg, hogy próféta van közöttük”

 
Ezekielt fiatalemberként hurcolták el Jeruzsálemből Nabukodonozor katonái. Akkor még állt Jeruzsálem minden várfala, épek voltak a lakóházak. Figyelmeztetésnek szánták a támadó nagyhatalom seregei, vigyázzanak, mert rettenetes pusztulás vár az országra, ha meg nem adják magukat. A fogságban sínylődőknek is nagy ajándék volt az új próféta, mert azt üzente általa az Úr, hogy veletek vagyok. Prófétámon keresztül kapcsolatot tartok veletek. Az otthoniaknak pedig: Térjetek meg! Megbocsátok a megtérőknek. A meghívás hatalmas látomással kezdődött. Ezekiel előtt északi forgószél keletkezett. Nagy felhőt hozott, mint a viharok. Ebből, mint fénylő ércfolyamból négy élőlény bontakozott ki. Négy arca és négy szárnya volt mindegyiknek. Különleges alakú és mozgású kocsin teljesítettek szolgálatot az Úr dicsőségének, aki a magasban jelent meg szivárvány alatt izzófényben. Ezekiel összerogyott félelmében. De hang szólt hozzá a fényből: „Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled!” (Ez 2, 1) Isten tehát felkeresi ifjú teremtményét. A különleges látomással kifejezi mennyei fennségét, de érezteti vele, hogy eltölti Lélekkel, és tőle nyer méltóságot és erőt. A hallott ige és biztató hang hatására felegyenesedik. Figyel, hiszen Isten szól hozzá. Ezt mondja: „Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet. Kemény arcúak és megátalkdott szívűek fiaik is, akikhez küldelek”. (3-4) a beszéd egyértelműen fenyegető ítélet a zsidóság felett. Isten utal a maga végtelen jóságára, amellyel felkarolta a semmi kis közösséget, kiállt mellette végtelen hatalmával az egyiptomiak ellen, szövetséget kötött velük a Sínai hegy lábánál, hogy különleges népe lesznek a Mindenhatónak. Hazát adott nekik, amelybe csak be kellett költözniük. Ennek ellenére folyton megszegték a szövetséget, és vacak semmiségeket, bálványokat imádtak. Tették ezt annak ellenére, hogy a mostanihoz hasonló fenséges istenjelenésben már az ősöket is részesítette, amikor hetekre izzó tűzzé tette a Sínai hegyet, ez a szivárványos isteni dicsőség-ragyogás hányszor jelent meg fölöttük is. Mégis megszegték szövetségemet! Elpártoltak tőlem! Most ezért menj vissza hozzájuk, mind az itteni foglyokhoz, mind a tőlem kapott hazában maradtakhoz menj, és mondd el nekik üzenetemet: „Így szól az Úr Isten! Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!” (4-5) Isten tehát a már fogsággal büntetettek és a még szabadokhoz üzen. Ide, hogy értsék meg, bűneik miatt szenvednek, mert elhagyták Istenüket. Oda, pedig azért, hogy térjenek vissza az elhagyott Istenhez, és ő akkor segíteni fog rajtuk. Fogják föl végre, Isten és országa, a szeretet és igazság országa sérült, ezen kell elsődlegesen változtatni! Ez a kétezer hatszáz éves látomás rajtam keresztül szól a már nehézhelyzetet elszenvedő magyar néphez, de a még jólétben élőkhöz is. Vissza kell térni Istenhez, akkor kinyújtja kezét, és a gonoszokat elzavarja a földről.