Szent Tamás apostol

Szent Tamás apostol  
Ef 2,19-22Jn 20,24-29

„Így tehát már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe”
Szent Tamás apostol Jézusnak lelkes híve volt. Amikor Jézus Lázár halálhírére elindult, hogy a családot felkeresse, megvigasztalja, magát a negyednapja sírban fekvő Lázárt pedig feltámassza halottaiból, az apostolok óvták a Mestert ettől a lépéstől. Féltették, meg maguk is féltek a zsidóktól, akik már hosszabb ideje figyeltették Jézust, mert meg akarták ölni. Jézus így szólt: „a barátunk, Lázár, elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból. A tanítványok erre azt mondták: Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni. Jézus azonban a halálról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá! Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,11-16) Amikor az utolsó vacsorán Jézustanítást adott övéinek, épp arról beszélt, hogy ne féljenek eltávozásától, hisz az Atyához megy vissza, és ott elkészíti tanítványainak is az őket megillető helyet. Ráadásul ismerik az odavezető utat, ahová megy. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat. Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeitek és láttátok őt” (Jn 14,4-7) a kérdést Fülöp apostol bonyolítja tovább, de nyilván minden tanítványt érdekelt. Nem biztos, hogy teljesen felfogták, amikor Jézus tovább magyarázta nekik, hogy „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyetek”. (10-11) Ez a hitet kívánó titok nem oldódott fel az apostolokban Jézus halálakor sem. Nem tudtak hinni tovább a Mesterük istenségében, amikor iszonyúan megalázva látták őt meghalni. Tamás nekikeseredve jön-megy valahol. Nem tart a közösséggel, így lemarad a Feltámadottal való találkozásról. Elmondják neki a tapasztalati igazságokat a sebekről, a vacsora maradékról. Én nem hiszem! Mindenre ez a válasz. Majd ha én látom, ha én tapintom. Következő vasárnap megjelenik az Úr. Sorra veszi Tamás kikötéseit. Tamás már szégyelli magát. Jézus diadalt akar aratni a hitetlenség felett.„Tedd ide ujjadat, és nézd, a kezeimet nyújtsd k kezedet és tedd az oldalmba. Ne légy hitetlen, hanem hívő: Tamás azt felelte: Én Uram és én Istenem” (Jn 20,27-28)