A mai
emberek nem mindig értik a bibliai írásokat.
Amikor Isten megteremtette a világot, elérkezett az a gazdasági állapot, amelyik lehetővé tette, hogy egy férfi és egy nő, egymás mellett, együtt és egy céllal éljen, boldoguljon és szaporodni kezdjen. Isten megteremtette az első emberpárt. Ádámnak adta, mint az emberi nem fejének a megtervezett kertet, tele a növényi és állati táplálékkal. Amikor már nemzetek lakták a földet, az Úr Ábrahám utódait saját különleges népévé választotta. A vezérüket, Mózest felhívta egy igen távoli magas hegy tetejére, és ott negyven nap és negyven éjjel folyamatosan megmutatta a föld további sorsát. Az eredeti kert területére a történelem kezdetekor egy bő vizű folyó kanyargott le a távolabbi hatalmas hegyek közül. Amint a síkságra ért, ott a folyása lelassult és négy ágra szakadt. Ez négy meder külön nevet kapott: Gichon, Gijon, Tigris és Eufrátesz. Az emberek pedig követték a folyókat, bőségesen jutott víz a növények és állatok táplálására, az emberek pedig megtermelték a mindennapi élelmüket. látta Mózes a Sínai hegy tetejéről részleteiben látta ezt, és következtetett: Milyen bölcsen alakította ki az Úr ezt a csodaszép és praktikus világot. „Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.”(Sir 24,23) „Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején. Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. Így szóltam: Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat’. De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze ragyogjon sugara. Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres” (26-34) „Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást. Három fajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől” (Sir 25,1-2) „Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban? Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása. Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság. Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme” (3-6) „Kilenc dolgot dicsérek, ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását. Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel, szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá. Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet. Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli. Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?” (Sir 25,7-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése