Évközi 27. hét szerda

Évközi 27. hét szerda

„Azt hiszed, hogy jogos a te haragod?

Láttuk, hogy Jónás miképpen keresett a tengerparton egy olyan hajót, amely a Földközi tenger keleti partjáról nyugatra indul, és a mostani Spanyolország Tartesszosz nevű városába tart. Miért igyekszik az akkor ismert legtávolabbi városba átköltözni? Azért mert neki, a zsidó férfinak azt parancsolta Isten, hogy menjen sürgősen északra, Asszíria fővárosába, Ninivébe, ahol a zsidók ádáz ellensége lakik. Azt kell ott hirdetnie, hogy térjenek meg, tartsanak bűnbánatot, mert különben negyven nap múlva Isten elpusztítja Ninivét. Jónás szóval nem ellenkezett, de szívében ellenállt. Elbújt hát a hajó fenekén. Isten visszakényszerítette. Újabb parancsra eljött, hirdeti a fenyegető üzenetet, és a bűnös város azonnal vezekelni kezd, még király is. Jónás berzenkedni kezd. „Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson, könyörgött az Úrhoz és mondta: Kérlek, Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam? Tudtam, hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagyirgalmú, aki megbánod a rosszat. Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem, mert jobb nekem a halál, mint az élet. Mondta erre az Úr: Azt hiszed-e, hogy jogos a te haragod?”(Jón 4,1-4) Igen, Jónás jogosnak ítélte haragját, mert úgy gondolkodott, hogy Izrael ellenségeinek csak pusztulás lehet a sorsa. Mivel nem ismerjük, hogy Jónás melyik században élt, nem tudjuk azt sem, hogy Isten mikor büntette meg Ninivét újabb vétkeiért. Azt tudjuk, Ninive volt az ostor Isten kezében, amikor az északi zsidó államot, Izraelt Isten el akarta pusztítani (722). A most emlegetett megtérés azonban megtérés volt igazán. Jónás azonban másként gondolkodott. Dacos haraggal Ninivétől keletre felmászott egy jó megfigyelő helyre, onnan leste, meggondolta-e magát az Úr. Most Isten kimondottan Jónásért kezd harcolni. Valami kis kunyhót barkácsolt magának a próféta a napsugarak ellen. Isten többet tett érte: Valami kúszónövényt (kikkajon) ültetett Jónás mellé. Ez nagy leveleivel elfogta a nap erejét. Jónás boldog volt. Köszönte is Urának. A lecke tanulsága azonban másnap mutatkozott: „Másnap hajnal- hasadtával az Úr egy férget rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt. Mikor aztán felkelt a nap, az Úrforró, égető levegőt rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván. jobb nekem meghalnom, mint élnem! Mondta ekkor az Úr Jónásnak: Azt hiszed, hogy jogos a haragod a repkény miatt? Mondta: Jogos a haragom mindhalálig. Mondta ekkor az Úr: Te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted; egy éjszaka támadt, s egy éjszaka alatt elpusztult: s én ne irgalmaznék Ninivének, a nagyvárosnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat”(Jón 4,7-11)