„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt” Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk! II. János Pál pápa a Feltámadottat úgy akarja megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szentel. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvét vasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. De remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól:meghívja,tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél, szeretett Fiát várja. Méltó maradt hozzá. De a többiek is felocsúdnak. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, megérkezésekor hiába bizonygatták neki, hogy „Láttuk az Urat! Azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn 20, 25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20, 28) Jézus Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei az óta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!
2015. október 9., péntek
Szentév 4.
„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt” Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk! II. János Pál pápa a Feltámadottat úgy akarja megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szentel. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvét vasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. De remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól:meghívja,tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél, szeretett Fiát várja. Méltó maradt hozzá. De a többiek is felocsúdnak. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, megérkezésekor hiába bizonygatták neki, hogy „Láttuk az Urat! Azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn 20, 25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20, 28) Jézus Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei az óta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése