Analóg értelemben vett bűn
A 19. század óta általánossá vált a hittudósok közt Aquinói Szent Tamás nézete. Tanította, hogy az áteredő bűnnél nincs, és nem is lehet szó a mi akaratunkról, részünkről az hiányzik. Ebből következik, hogy az áteredő bűn nem igazi bűn, hanem csak analóg értelemben mondható bűnnek. Analógia esetén mindig van egy másság és egy azonosság. Másság itt az, hogy hiányzik a személyes akarat. Az azonosság abban áll, hogy mint állapot, megegyezik a személyes bűnök utáni állapottal. Ádámnak nem csak az emberi természetet kellett volna átörökíteni utódaira, hanem a kegyelmet és a természeten kívüli adományokat is. Bűne következtében ezeket részben önmaga, részben utódai részére elveszítette. A jelen üdvrendben olyan állapotot örökít át mint a megkeresztelt, de aztán halálos bűnbe esett egyén lelkiállapotát. Az egyes ember személyes döntései hiányát a múlt század óta úgy is szokás érzékeltetni, hogy az áteredő bűn csak természetünk bűne,nem személyes bűnről van szó, hanem Ádámtól örökölt természetünk kegyelem nélküli állapotáról. Akaratunk nem személyes döntés formájában határozott. Természetünk passzív veszi át a bűnösséget mint kegyelmi megfosztottságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése