Az Irgalmasság Szent Éve 208.

Illés utóda

„Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeu éppen elmentek Gilgalból. Illés így szólt Elizeushoz: Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld. Elizeus azonban ezt felelte: Úgy igaz, ahogy az Úr él, és úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!Így hát elmentek Bételbe. A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és megkérdezték: Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött.Tudom én is, csak hallgassatok, felelte. Illés meg így szólt hozzá:Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr. De az ezt mondta neki: Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz, nem hagylak el! Így hát elmentek Jerikóba. A Jerfikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak, és azt mpondták neki:Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?Tudom én is, csak hallgassatok, válaszolta. Illés pedig így szólt hozzá: Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld. De ő azt mondta:Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz, nem hagylak el. Így mind a ketten elmentek. A próféta tanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán partján álltak meg. Illés fogta a köntösét, összegöngyölte, és rűütött vele a vízre. Erre az kettévált, a egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon maradtak rajta. Amikor űtértek, Illés azt mondta Elizeusnak:Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, melőtt elválok tőled!. Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedbő! Azt mondta neki:Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni.Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg. S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszefr csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata. S többé nem látta. Akkor fogta ruháját, s ketté- repesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt,a Jordán partján. Aztán fogta Illés köntösét, ráütött vele a (vízre), és azt mondta: Hol az Úr, Illés Istene? Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment” (2Kir 2,1-14) Illés dicsérete Srák fiától. „Ekkor, mint a tűzvész,Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya. Ééhinséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket. Az Úr szavával elzárrta az eget, és tüzet hozott le háromszoraz égből. Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös mérközhetnék veled? Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával. Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad. Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul. Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. Jel lettél jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket. s mi is részesei leszünk az életnek” (Sir 48,1-11) Méltán dicséri a próféták egyik legnagyobbikát, akit majd a világ végén többezer éves túlvilági élet után lát lejönni Hénokkal együtt az akkori hitetlen emberiség. Hiába ölik meg, s hagyják temetetlenül három nap a város piacterén: hirtelen talpraállnak és a bámulók szemeláttára az égbe vétetnek: akiknek ez az élmény sem nyitja meg szemét, hitét: Méltán váfrja a pokol örökre. „Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt fejedelmektől, nem volt ember, aki megbírt szellemével.Nem volt neki semmi lehetelen, a holttestében is prófétaerő volt. Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett műveivel.” (12-14)