Évközi 20. hét szerda
Nemcsak
a munka után ránk váró jutalom, de maga az Úr szőlőjében való munkálkodás is
ajándék, amelyet meg kell becsülni. Azok a munkások, akik nem szolgalelkűségből
és nem csupán a kialkudott bér reményében állnak munkába, szinte észre sem
veszik a nap terhét és hevét, mert az Úr szolgálatának hasonlíthatatlan öröme
felüdíti őket. Akik viszont csupán a nap terhét és hevét érzékelik, s közben
talán irigylik a piactéren ácsorgókat, a tékozló fiú bátyjához hasonlítanak,
aki nem tudta értékelni az atyai ház gazdagságát, ám sajnálta öccsétől, amit az
kapott. Pedig a piactéren munkára hiába várva ácsorgók, tétlenül lődörgők
állapota egyáltalán nem irigylésre, hanem inkább szánalomra méltó, hiszen meg
vannak fosztva az értelmes munka lehetőségétől.
Persze
akadhatnak köztük olyanok is, akik nem kényszerűségből munkanélküliek, hanem
szándékosan kerülik a munkát, s mások fáradsága árán szeretnének maguknak
boldogulást. Ők a mai Olvasmányban Joatám szájából elhangzó példázat szereplői
közül a galagonyához hasonlítanak, amely – ellentétben a többi fával, melyek a
mások előtti tetszelgésnél többre tartották, hogy gyümölcsöt teremjenek –,
szívesen ráállt arra, hogy semmittevésből és haszontalan hiúságból éljen meg.
Az ilyen galagonya-féle emberek nemcsak saját üdvösségüket teszik kockára, de a
körülöttük élőket is veszélybe sodorják. A tétlenség és restség fellobbantja
bennük a vad ösztönök, bűnös kívánságok tüzét, amely elemészti őket, és lángba
borítja környezetüket is. Így nemcsak hogy nem töltik be az Istentől nekik
rendelt hivatást, de képesek megsemmisíteni azt is, amit mások lelkesedése és
fáradsága nagy gonddal felépített.
Urunk Jézus, óvj meg bennünket attól a
lelkülettől, mely kedvetlenül, tessék-lássék vagy csak a megígért a jutalom
fejében hajlandó dolgozni az Úr szőlőjében. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy
ráérezve az Érted és Veled való munkálkodás ízére, maradandó gyümölcsöt
teremjünk, s többé semmiféle hiúság csábításának ne engedjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése