Évközi 12. hét kedd
Hiszkija
(más néven: Ezekiás) király nagy imádkozó. Bizonyára napról napra sokszor
leborulhatott az Úr előtt, mert alighogy megszólítja, máris felragyog előtte
Isten dicsősége, és elragadtatással szemléli fölségét. Annyira Isten látványa
ragadja meg, hogy menthetetlen helyzetét tudja egészen önzetlenül,
távolságtartással szemlélni, s teljes bizalommal az Úrra hagyatkozni.
Sokat
elárul mindjárt a megszólítás, mely egyszerű közvetlenségében ünnepli az Úr
mérhetetlenül gyöngéd, kiválasztó szeretetét: „Uram, Izrael Istene!” Az
imádság, a szerető szemlélődés legmélyebb forrása a személyes kapcsolat,
összetartozás, szövetség. Az imádság következő lépése Isten
transzcendenciájának szemlélése és megvallása: „Aki a kerubok felett ülsz.” A
szerető, irgalmas és velünk szövetséget kötő Isten egészen más, mint mi vagyunk
és mint a világ. Létezése felfoghatatlan titok, és minden létezés ősforrása.
Ezután az imádkozó megvallja Isten mindenhatóságát, hogy az Úr uralkodik téren
és időn, hiszen ő parancsolta elő a mindenséget a nemlétezésből: „Te vagy
egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet.”
Ebben az összefüggésben szemléli a történelem eseményeit, a földi hatalmasságok
ideigvaló uralmát, tudva, hogy a világ sorsa nem elsősorban azok kezében van,
akik a gazdasági-politikai döntéseket hozzák, hanem Isten kezében, aki pedig
azokra bízza, akik teljesen megnyílnak fölséges akarata előtt. És csak itt,
mindezek után következik a kérés, nem mint magánügy, még csak nem is mint egy
közösség, egy nép ügye, hanem mint magának az Istennek az ügye, hiszen amiért
Hiszkija könyörög, az a lehető legszorosabb kapcsolatban van Isten
dicsőségével.
Urunk Jézus, Hiszkija király imádsága
megszégyenít bennünket, akik első helyen szinte mindig magunkat, a saját
érdekünket, gondunkat említjük imádságainkban, és Istenre legtöbbször csak mint
problémáink megoldásának eszközére, kívánságunk végrehajtójára tekintünk.
Taníts meg minket, kérünk, Szentlelkeddel úgy imádkozni, hogy Hiszkijához
hasonlóan csodálattal tekintsünk az Atyára és Általad értünk végbevitt műveire,
s minden körülmények között az ő dicsőségét keressük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése