BOLDOG RUIZ EMMÁNUEL
és hét társa vértanúk, I.
r.
(1860)
Szent
Ferenc rendjének sok vértanúja akadt a századok során a mohamedánok lakta
területeken. Ilyenek a damaszkuszi vértanúk is. A 19. század közepe táján
Szíriában fellángolt a keresztényüldözés. Ennek egyik oka, hogy a török-orosz
háború (1854-55) után az európai nagyhatalmak a török kormányt rá tudták venni
egy olyan egyezség megkötésére, mely szerint a keresztények a török fennhatóság
alatt a mohamedánokkal egyenlő jogokkal rendelkeznek. Ez felbőszített egyes
mohamedán csoportokat, így Szíriában a drúzokat, hogy az európaiaktól nem
ellenőrzött Líbiában bosszút álljanak a védtelen keresztényeken. A Libanon
vidékéről, mint pusztító tűzvész terjedt a keresztényüldözés, s 1860.
júliusában eljutott Damaszkuszhoz. Itt a 150 ezer lakosból 20 ezer volt a
keresztény. Jórészt maroniták. A ferencesek a latin szertartású katolikusok
lelki gondozását látták el. Öt spanyol páter, 2 testvér, egy tiroli páter
lakott a rendházban. Nem menekültek el, jóllehet tudták, készen kell lenniük a
vértanúságra. A keresztények a városban el voltak készülve a legrosszabbra. A
mohamedánok kereszttel megjelölték a keresztények házait. Júl. 9-én a déli
harangszóra megindult az általános öldöklés. A támadók a rendház erős kapuit
zárva találták, de éjfélkor egy áruló megmutatta nekik azt a kis kaput, ahol
könnyedén be tudtak hatolni. A misszionáriusok és maronita keresztények is nagy
számban a templomban imával, buzdításokkal erősítették egymást. P. Emmánuel
házfőnök úgy rendelkezett, hogy az oltáriszentséget vegyék magukhoz, nehogy azt
a drúzok megszentségtelenítsék. Azok vad gyűlölettel rontottak rájuk.
Hittagadásra szólították fel őket. Mikor azok megvallották hitüket, sorra
öldösték le őket. Először a házfőnököt, aki az oltárra hajolt, s így fejezték
le. Másokat karddal vagy bunkós bottal végeztek ki, két laikus testvért a
toronyból dobtak le. P. Engelbert (33 éves) megkérdezte az őt megölni készülő
drúzt: „Barátom, mit vétettem ellened, hogy meg akarsz ölni?” – „Semmit - volt
a válasz -, de te keresztény vagy!” Hajnalra véres tetemeikkel borítva volt a
templom és a rendház. A városban minden keresztényt kiírtottak volna, ha sok
jólelkű mohamedán el nem rejti őket házában. A 8 ferences vértanút és három maronita
keresztényt XI. Piusz pápa avatott boldoggá Szent Ferenc halála 700. jubileumi
évében, 1926-ban. (Az ítéletkor) „az igazak teljes biztonsággal állnak szemben
azokkal, akik sanyargatták őket... Iszonyú félelem fogja el őket és nem tudnak
hová lenni azok nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz...:”Ezek
azok, akiket egykor kinevettünk és akikből gúnyt űztünk. Mi esztelenek!
Életmódjukat őrültségnek tartottuk és halálukat dicstelennek. Hogy lehet az,
hogy Isten fiai közé sorolták őket és a szentek között van osztályrészük?”
(Bölcs 5,1-4.)
Imádság:
Urunk Jézus Krisztus, te
boldog Emmánuelnek és társainak megadtad a kegyelmet, hogy hitük megvallását
vérükkel pecsételjék meg, add kegyelmedet, hogy érdemük és közbenjárásuk által
hitünkben megerősödjünk és a hitetlen népek az evangélium világosságára
jussanak. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése