Kocsis Fülöp a Családok IX. Világtalálkozójáról: Ne legyünk besavanyodottak, merjünk örülni!
Augusztus 21. és 26. között Dublinban tartották a Családok IX. Világtalálkozóját. Az eseményen és a hozzá kapcsolódó kongresszuson Kocsis Fülöp érsek-metropolita is részt vett, akit még hazautazása előtt kérdeztünk tapasztalatairól.
– Mi a
benyomása a találkozóról? Hogyan értékelné?
–
Egyfelől öröm volt megtapasztalni, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
küldöttségének tagjaival – Udvardy György pécsi megyéspüspök és hat család van
jelen Dublinban – sikerült közösségé formálódnunk az elmúlt napokban. Ez
számomra arról tesz tanúbizonyságot, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt
napokban óriási világrendezvényen vettünk részt, egy imádságos közegben éltünk.
Másfelől
jó volt megtapasztalni, hogy habár Krisztus testét, az Egyházat sokan tépik,
nyúzzák, bűneink miatt szenved, de az elmúlt napokban az Egyház arca tündökölt.
Jó volt látni ragyogását, erejét, amely a család öröméből, az evangélium
befogadásából és átadásából, a megváltottságból fakad. A találkozó első
napjaiban zajlott pasztorális konferencia résztvevői – sok családos, akik
gyermekeikkel voltak jelen – és témái által ezt az örömet tudtuk megélni.
– Milyen
új szempontokat tudott adni a világtalálkozó?
–
Megerősödött bennem, hogy nem hagyhatjuk a családot magára, mert nem magától
értetődő, hogy minden jól alakul a család életében abban a világban, amelyben
különböző kihívásokkal, támadásokkal kell szembenéznie. Ezért hivatásában és
Egyházhoz tartozásában újra és újra meg kell erősítenünk. Ennek egyik eszköze
lehet – a pasztorális konferencia egy előadása is erről szólt – a lectio
divina, azaz a Szentírásnak, Isten igéjének közös olvasása a családokban.
Fontos továbbá az evangélium örömhírének megerősítése a közösségeinkben, vagyis
hogy tudatosítsuk a szülőkben, hogy örömük és jövőjük az Egyház öröme és
jövője. Ne csak jól neveltekké tegyék a gyermekeket, hanem figyeljenek rá, hogy
a rájuk bízottak örömben növekedjenek. Segíteni kell a szülőket az élet
különböző helyzeteiben – családon belüli erőszak, válás, kamaszok problémái –,
hogy tudják a sebeket gyógyítani, megfelelő válaszokat adva egymásnak és
gyermekeiknek.
– Érsek
atya szinódusi atyaként is aktív résztvevője volt a családdal foglalkozó
korábbi rendkívüli és rendes szinódusnak, és készül az októberben a fiatalokkal
foglalkozó rendes szinódusra. Ebben a folyamatban miben jelentett megerősítést
ez a találkozó?
– A
találkozó fő témája az Amoris laetitia apostoli buzdítás
életre váltása volt. Ezt a buzdítást a legutóbbi családszinódus záródokumentuma
nyomán írta a Szentatya, ebből a dokumentumból forrásozott minden előadás,
tanúságtétel, mely számomra annak bizonysága, hogy mennyi élet van benne. Amit
Ferenc pápa a szinódusi dokumentum nyomán a Szentlélek vezetésével
megfogalmazott, egy nagyon jó útmutató mindannyiunk számára, legyünk nyitottak
rá. A dokumentum felelevenítésére, megosztására biztatok mindenkit.
Ebben a
szinódusok által felölelt időben jó látni, hogy részesei vagyunk a
folyamatoknak, hogy az Egyházat a Szentatya irányításával a Szentlélek vezeti.
Jó tudni és látni, hogy a Lélek munkálkodik, mi pedig csak eszközei vagyunk, és
ha beleteszi mindenki a magáét, akkor jó kerekedik ki belőle.
– A
találkozó utolsó két napján a családokkal együtt
találkozhatott Ferenc pápával…
–
Őszintén meg kell vallanom, a Croke Park Stadionban megrendezett
családfesztivál engem mérsékelt lelkesedéssel töltött el. Monasztikus szerzetes
vagyok, jobban szeretem a cella csendjét, egy templomban töltött virrasztást,
mint egy „hejehuja” rendezvényt. De a Szentatya nagyon rámpirított a szavaival,
mert megfogalmazta, hogy a sok és különböző fajtájú előadás azért fontos, mert
a családban is ilyen sokszínűen éljük meg az örömöt. Ezért jó volt látni a sok
derűs, örvendező, táncoló fiatalt, de az ebben osztozó szülőket, sőt
nagyszülőket is.
– Mit
visz haza a találkozóról? Mit üzen a magyar családoknak?
–
Merjünk örülni annak, hogy katolikusok vagyunk. Annak, hogy az Egyház öröme a
családok öröme. Minél jobban meg tudjuk élni, hogy Isten gyermekei vagyunk,
annál nagyobb lesz az örömünk. Nem azt mondom, hogy felejtsük el a sebeket vagy
azokat a támadásokat, amiknek a család a 21. században ki van téve, de ne
tulajdonítsunk ennek aránytalanul nagy figyelmet. Az öröm mindezt nemcsak
felülírja, de gyógyítja is. Ne legyünk besavanyodottak, merjünk örülni!
A család
legyen olyan bástya, vár, kastély, mely belül kitörő örömet él meg, kifelé
pedig erős és biztonságot nyújt. Ezt a „bástyát” kell tudnunk felépíteni, ez a
hivatása a keresztény családoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése