Évközi 27. hét csütörtök
Szent
Pál még tőle is szokatlan indulattal esztelennek nevezi a galata
keresztényeket, akik nem értik a keresztségben kapott istengyermeki szabadság
lényegét. A keresztény szabadság nem szabadosság, hanem a megfeszített Szeretet
belső szabadsága, mely felszabadít a megváltatlanság kétségbeesett vergődéséből
és az önmegváltás reménytelen körbeforgásától, felszabadít a teremtett világ és
az anyag törvényeinek hatálya alól, ugyanakkor megvannak a maga belső
törvényszerűségei. Akinek életében csak a Szentlélekben való ujjongás és az
örömteli lebegés van jelen, ám hiányzik a megfeszített Krisztus keresztje, az
az ember nem jutott el a krisztusi szabadságra, csak önmagát ámító és másokat
félrevezető, hamis próféta, akiben más lélek működik, nem a Szentlélek. Aki
viszont csak a keresztet látja, de nincs meg benne a Szentlélektől való benső
békesség és ujjongás, az is rossz úton jár, mert nem a megfeszített Krisztus
keresztjét nézi, hanem terméketlen öngyötréssel emészti magát.
Ahogy
az illatos tömjén felszáll a Megfeszített ékkövekkel kirakott keresztje felé,
ahogy a díszes gregorián alleluja felemeli a szenvedésektől elgyötört lelket s
az el nem múló békesség ígéretével balzsamozza be, úgy nyúlik az Isten
gyermekeinek ez a keresztfa tövében kihajtó szabadsága a végtelen örök élet
egébe, s hordozza Ádám fiai eljövendő dicsőségének ígéretét.
Urunk Jézus, add meg nekünk kegyelmesen, hogy
soha szem elől ne tévesszük szabadságunk alapját, a Te szent keresztedet, mely
által meghaltunk a világnak, hogy Neked éljünk a Szentlélekben. Segíts, kérünk,
hogy Szentlelked, akit a mennyei Atya megad azoknak, akik Általad kérik tőle,
mind jobban kibontakoztassa bennünk keresztény szabadságunkat, mely ebből a
testi, azaz evilági, romlandó életből a lelki, vagyis mennyei örök életbe ível
át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése