Olvasós Boldogasszony
Olvasós
Boldogasszony, újabb finomkodó szóhasználattal Rózsafűzér
Királynéja ünnepét rendesen október második vasárnapján szokták megülni.
Népünk olvasókultuszáról itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az
olvasó-ájtatosság*
a dominikánusok buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját.*
Köln városában alakult a legelső társulat (1475). Eddigi ismereteink szerint
Kolozsvárott született (1496) az első hazai olvasótársulat, amelynek a
dominikánus (később ferencrendi) templom mellé kápolnája (capella Rosarii) is
épült, szárnyasoltárral.* A kultusz országszerte gyorsan
terjedt. Czottmann Bertalan kassai patikus fogadalmi képén (1516) a donátorok
kezében már olvasót látunk.*
Az
olvasóimádság magyarul legelőször az apácák számára írt Czech- és Gömöry-kódexben*
tűnik föl. Az utóbbiban az örvendetes olvasónak még fehér rózsakoszorú,
a fájdalmasnak veres rózsakoszorú, a dicsőségesnek pedig aranyszínű
rózsakoszorú a neve.
Az
olvasókultusz különösen akkor vált egyetemessé, amikor a dominikánus V. Szent
Pius pápa felszólítására a katolikus Európa az olvasót imádkozva könyörgött a
kereszténységnek a török veszedelem ellen való helytállásáért. A lepantói
tengeri győzelmet (1571, okt. 7.) ennek tulajdonították. Innen az ünnepnek és
templomtitulusnak ritkább Győzedelmes Boldogasszony (S. Maria de Victoria)
neve.
Az
ünnepet hivatalosan XI. Kelemen pápa rendelte el, miután 1716 Haviboldogasszony
napján Savoyai Jenő Pétervárad mellett döntő győzelmet aratott a törökökön. Ez
egyúttal hazánk teljes felszabadulását is jelentette. Az ünnepnek így
jelentékeny magyar vonatkozása is van.*
A hazai
Olvasós Boldogasszony-ikonográfia összeállítása még a jövő kutatás feladata.
Nyilván a legjellegzetesebbek közé tartozik Kisoroszi főoltárának*
a lepantói csatát (1571) ábrázoló képe: a keresztény gályák legyőzik a török
hajókat és ezzel végleg megdöntik a porta tengeri hatalmát, előkészítvén az
izlám európai uralmának hanyatlását is. A kisoroszi képet, illetőleg dedikációt
hazánk felszabadulásának friss emlékezete ihlette.
*
Október
az egyházi év liturgiájában az olvasó és szintén a török időkben született
lorettói litánia kiemelt hónapja. Templomainkban a hívek élénk részvételével az
esti órákban végzik.
Olvasós
Boldogasszony napját, amely egyúttal olvasóstársulataink fő ünnepe is,
különösen azokon a helyeken tartják számon, ahol ez egyúttal a templom titulusa
is.
Az
olvasókultusznak a licenciátus jámborság orális, azaz élőszavas gyakorlatában,
az írástudatlan hívek hitéletében volt szinte páratlan jelentősége. Nem
véletlen tehát, hogy Olvasós Boldogasszony oltalma alatt elsősorban olyan
templomaink állanak, amelyek hosszú időkön át leányegyházak (filia) voltak,
részben még most is azok. Ezekben élt, illetőleg él az önellátó licenciátus
hagyomány legtovább, nyomokban még napjainkban is.
Olvasós Boldogasszony
tiszteletére számos templomunkban emelt a helybeli társulat külön oltárt is,
ahol sokszor a titokváltás, vagyis az Üdvözlégybe foglalt hittitoknak a
következő hétre, hónapra a tagok imádságául, elmélkedéséül való kijelölése
történik.
Mint láttuk,
az olvasókultusz ihlette néhány Szent Domonkos tiszteletére szentelt templomunk
titulusát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése