Advent 4. vasárnap

Advent 4. vasárnap

A Szentírás tanúsága szerint a két rokon, Jézus és János majd csak harminc év múltán találkoznak, a Jordán partján, és akkor János ráismer Jézusra, felismeri benne az Isten Fölkentjét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ehhez a biztos és tévedhetetlen felismeréshez hozzásegítette őt az a születésük előtti, emberi szavakba nem önthető mélységes találkozás, melyről a mai Evangéliumban olvasunk. Akiknek édesanyja áldott állapotban gyakran áldozott, akiket már méhében hordozva felajánlott az Istennek, azokra Krisztus közelsége révén valamiképpen előre kiáradt a kegyelem. Itt kezdődik az egzisztenciális katekumenátus, melynek tartalma az ördögűzéstől a szavak nélküli tanításon át az isteni ölelésig terjed. Ez a még értelem előtti mélységes találkozás alakítja ki az emberi lélekben a készséget, hogy felnőttként majd Isten akaratát keresse, ami a vallásosság lényege.

Az örökkévalósághoz képest az egész földi élet olyan, mint egyfajta magzati lét, s majd csak a halál lesz a végső születés. Szeressünk ebben a magzati, homályos létezésben Jézus közelében lenni, anélkül, hogy látnánk őt. Időzzünk minél többször hosszabban-rövidebben az Oltáriszentség előtt, s maradjunk a Szent Szűz közelében! A Krisztust hordozó Mária közelségének tudata, lelki tapasztalata átjárja benső világunk mélyrétegeit, és megízlelhetünk valamit abból az örömből, mely a Keresztelő osztályrésze volt Erzsébet méhében.

Segíts, Urunk, hogy ennek a Hozzád való közelségnek csöndes, mégis erőteljes, kisugárzását tudjuk adni gyermekeinknek minden karácsonyi ajándéknál értékesebb ajándékként. Add, hogy még magzatkorú gyermekeink is megérezhessék, hogy milyen fontos számunkra a Veled való meghitt együttlét, melyből mély, nem evilági öröm fakad; s hogy már megszületett és öntudatra ébredt gyermekeink lelkében is táplálni tudjuk az isteni életet azáltal, hogy nem csupán tanítjuk őket, szokásokat és szabályokat adva át nekik, hanem mindennapi élő, bensőséges kapcsolatban vagyunk Veled.