Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LVI.
A királyi álom.
A fáraó is álmot látott két év múlva. Folyóparton állt. A vízből hét kövér tehén mászott fel éppen. Pompás állatok. Utánuk hét csont-bőr tehén kapaszkodott és elnyelte a hét kövér tehenet. Nyomban ezután egy búzaszár nőtt fel előtte, rajta hét óriás búzakalász. Meseszép! De máris nőtt melléje egy újabb búzaszár, rajta hét, de üres kalász. Odahajolt a hét csenevész kalász a tömöttekhez, és elnyelte kegyetlenül. Rémülten nézte a fáraó: Mit jelent ez a két félelmetes látomás? Ám hiába hívatta bölcseit, nem tudták megmagyarázni a titkot. Ekkor lépett elő a főpohárnok: A börtönben társammal együtt elmeséltük álmunkat, és az a fogoly Isten segítségével megfejtette mindkettőnk álmát. A fáraó azonnal kiadta a parancsot: Hozzátok őt ide! József a dicsőséget elhárította: „Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak”. (41, 16) Ekkor a fáraó rendre elmesélte álmát. József szólt utána azonnal: „a király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje: ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák. A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint az üres és forrószél-perzselté kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje. Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be: Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére. Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség. Mert elemészti az éhség az egész földet, és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség”. (Ter 41,25-31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése