Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot.
2011.03.10. csütörtök
Hiteles Krisztusok.
A modern ember úgy hitte sokáig, hogy ő fontos a vezetői számára. Súlyosan csalódnia kellett. Rá kellett döbbennie, hogy csak arra a vezetőre számíthat, akiben Krisztus él. Aki Jézus Krisztust hordja szívében, elveiben, egész életében. A civil síkon ilyet ritkán található. Sokan akarnak népet képviselni, de kevesen vállalják, hogy csak azért élnek, hogy a rájuk bízottakat szolgálják. Büszkén hordják a miniszteri méltóságot és a vele járó jövedelmeket, de soha eszükbe nem jut, hogy a miniszter latin szó keményen és félreérthetetlenül szolgát jelent. Ha civil síkon meg is csúfolják küldetésüket, ha ők meg is engedik maguknak, hogy választási ígéreteiket ne tartsák meg, akkor sem menekülhetnek, meg a számonkéréstől. Legkésőbb a haláluk után Isten nagyon keményen számon kéri rajtuk, szolgák voltak-e valóban? A papságot nem a hívek választják, hanem Egyháza közbejöttével Jézus Krisztus. Legfőbb elszámoltatónk nekünk Isten. Aki kiadja a munkát, ellenőrzi, vajon legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint hajtottuk-e végre megbízatásunkat, a szerint minősít bennünket. Számára csak az a megbízható, hiteles szolga, akit a fegyelem és a szeretet tesz hitelessé. De nemcsak a civil világ visszáságai miatt kell nekünk, papoknak, mindent megtennünk, hogy hiteles emberekként hitelesen képviseljük Urunkat, Jézus Krisztust, de elsősorban a meghívónkért állnunk kell a szavunkat. Jézus azért jött a földre, hogy mindeneket megújítson. Micsoda felemelő érzés hallgatni Jézus szavait:„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyben van”. (Mt 5, 14-16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése