Elmélkedés a Család évében LX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LX.



József felismeri testvéreit.



Sokféle nemzet fiai érkeztek Egyiptomba, hiszen messze környéken éhezett mindenki. József jó alkirály volt, kikötötte, hogy külföldieknek csak az ő engedélyével szabad búzát eladni. Amikor testvéreit beküldték hivatalába, azonnal felismerte őket, a testvéreinek azonban eszük ágába sem jutott, hogy József, a testvérük ez a nagy úr. József örült is, szeretett volna híreket hallani apjáról, Benjaminról, de mindenek előtt ki akarta puhatolni, hogy most is olyan gonoszok-e, mint amikor őt eladták? Keményen rájuk förmedt: „Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok, hol gyenge ez az ország! Azok azt mondták: Nem, uram! Azért jöttek szolgáid, hogy eleséget vegyenek. Mindannyian egy ember fiai vagyunk. békességben jöttünk, semmi gonoszat sem forralnak szolgáid. Ő azt felelte nekik: Nem úgy van az! De azok erősítették: Tizenketten vagyunk mi, szolgáid testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén, a legkisebb az apánknál van, a másik pedig nincs többé. Ő azonban azt mondta: Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok! Mindjárt próbára is teszlek titeket!”(Ter 42,9-15) Előbb három napra börtönbe záratta őket. Aztán felajánlotta nekik, hogy egyikük maradjon börtönben, a többiek vigyék haza a családnak a búzát, aztán hozzák el öccsüket. Rúben szemrehányóan mondta: mikor öcsénket eladtátok, nemde megmondtam, ne bántsátok! Íme, felelni kell érte! Erre József elfordult, sírt. Végül haza engedte őket. Otthon felfedezték, hogy minden zsákban ott van a búza ára. Elmesélték a nagyúr kikötését, hogy csak Benjaminnal térhetnek oda vissza, ha a gabona elfogy. Jákob azonban erről hallani sem akart. Amíg a búza el nem fogyott, nem volt nagyobb gond.