Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXXV.
„Ne féljetek!”
„Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: „Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk azt a gonoszságot, amelyet elkövettünk! Azt üzenték tehát neki: Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek! Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!- Ennek hallatára József sírni kezdett. Ezután testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva mondták: A szolgáid vagyunk! Ő azonban ezt felelte: Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? Ti gonoszat tettetek ellenem, de Isten jóra fordította azt. Hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről. Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk. Ettől kezdve Egyiptomban lakott háza egész népével együtt. Száztíz esztendőt élt, és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak fiai is József térdén születtek. Ezek megtörténte után ezt mondta testvéreinek: Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra, földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Azután megeskette őket: Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel csontjaimat erről a földről. Végül meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban" (50,15-26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése