Évközi 18 hét csütörtök
Szám 20,1-13;Mt 16,13-23
Isten megígérte Ábrahámnak, hogy megtérése után fia születik, idővel nagy néppé növekszenek fiának leszármazottjai. Megtérésének ez lesz első jutalma, de türelemmel kell várakoznia. Második ígéretére, hogy nem marad hosszú ideig otthon nélkül, nem lesz örökös vándor a népe, bár rövidebb ideig, de arra is várakozni kell majd, a harmadik és legfontosabb ígéret pedig az volt, leszármazottjai közül születik majd a Megváltó: „Megáldalak és naggyá teszem majd nevedet, s te magad is áldás leszel. Általad nyer majd áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,2.3b) Harmincöt évnyi emberpróbáló várakozás után végre megszületett az ígért fiú, Izsák. Amikor felnőtt, Ábrahám már özvegy volt, szolgájával felkerestette régi rokonságát, és onnan Isten segítségével elhozta kisebbik urának a hozzá illő feleséget. Rebeka ikreket szült Izsáknak: Ézsaut (Edom) és Jákobot, akit később Isten Izraelnek nevezett el. Felnőtt korában ő nyerte el a messiási áldást, és tőle szült két fő és két mellékfelesége összesen tizenkét fiút. Ők lettek Izrael nemzetségének törzsfői és egyben a törzsek névadói is. Isten hét éves bőven termő év után hét éves száraz esztendőt küldött, s a nép Egyiptomba járt gabonát vásárolni. Isten megengedte, hogy Jákob zseninek mondható fiát irigy testvérei Egyiptomi rabszolgának adják el. Ő lett Egyiptom alkirálya és Közel- Kelet megmentője. A zsidók négyszázharminc évig voltak vendégei, majd nyomorgatott rabszolgái ennek a gazdag országnak. Isten elküldte a zsidó nép legkiválóbb nagyságát, Mózest, hogy vezesse ki népét a rabságból. Hitével, műveltségével, türelmével mindent megtett, amit az Úr parancsolt neki. Elvezette népét a Sínai hegyhez, hogy ott Isten megkösse velük az ó szövetséget. Isten parancsára főpappá szentelte bátyját, fiait pedig papokká. Kimunkáltatta az első közösségi istentisztelet eszközeit és szabályait. Öt irattekercsben írta le Isten minden parancsát, miután negyven nap és negyven éjjel hallgathatta a világ teremtését, későbbi történeteit. Végül elvezette mannával és fürjhússal jól tartott népét az ígéret földjének nevezett Kánaán déli határáig. Amíg a nép pihent, válogatott férfiakat küldött terepszemlére.A visszatérő kémek örömmel beszéltek tapasztalataikról.
Később, mint tudálékos bölcsek hajtogatni kezdték, hogy ők tizenketten hősként viselkedtek, de a többiek képtelenek lesznek elfoglalni Isten ajándékát, amit az Úr legalább hétszáz évvel korábban örökre népének ajándékozott. Forradalom tört ki. Istennek kellett lecsillapítania a kémeket, a felizgatott tömeget. Istenbüntetésül negyven esztendős sivatagi bolyongásra ítélte népét. Ez alatt az idő alatt mindenkinek, aki húsz évesen és azon felüli korban jött ki Egyiptomból, meg kellett halnia. Az útnak vége felé, egy végső vízhiányos napon újabb lázadás tört ki. A víz hiánya miatt kijelölt sziklára Mózes bosszúsan kettőt ütött. Mózes és Áron lázadásukért büntetést kaptak: Ti sem mehettek be az ígéret földjére!
Szám 20,1-13;Mt 16,13-23
Isten megígérte Ábrahámnak, hogy megtérése után fia születik, idővel nagy néppé növekszenek fiának leszármazottjai. Megtérésének ez lesz első jutalma, de türelemmel kell várakoznia. Második ígéretére, hogy nem marad hosszú ideig otthon nélkül, nem lesz örökös vándor a népe, bár rövidebb ideig, de arra is várakozni kell majd, a harmadik és legfontosabb ígéret pedig az volt, leszármazottjai közül születik majd a Megváltó: „Megáldalak és naggyá teszem majd nevedet, s te magad is áldás leszel. Általad nyer majd áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,2.3b) Harmincöt évnyi emberpróbáló várakozás után végre megszületett az ígért fiú, Izsák. Amikor felnőtt, Ábrahám már özvegy volt, szolgájával felkerestette régi rokonságát, és onnan Isten segítségével elhozta kisebbik urának a hozzá illő feleséget. Rebeka ikreket szült Izsáknak: Ézsaut (Edom) és Jákobot, akit később Isten Izraelnek nevezett el. Felnőtt korában ő nyerte el a messiási áldást, és tőle szült két fő és két mellékfelesége összesen tizenkét fiút. Ők lettek Izrael nemzetségének törzsfői és egyben a törzsek névadói is. Isten hét éves bőven termő év után hét éves száraz esztendőt küldött, s a nép Egyiptomba járt gabonát vásárolni. Isten megengedte, hogy Jákob zseninek mondható fiát irigy testvérei Egyiptomi rabszolgának adják el. Ő lett Egyiptom alkirálya és Közel- Kelet megmentője. A zsidók négyszázharminc évig voltak vendégei, majd nyomorgatott rabszolgái ennek a gazdag országnak. Isten elküldte a zsidó nép legkiválóbb nagyságát, Mózest, hogy vezesse ki népét a rabságból. Hitével, műveltségével, türelmével mindent megtett, amit az Úr parancsolt neki. Elvezette népét a Sínai hegyhez, hogy ott Isten megkösse velük az ó szövetséget. Isten parancsára főpappá szentelte bátyját, fiait pedig papokká. Kimunkáltatta az első közösségi istentisztelet eszközeit és szabályait. Öt irattekercsben írta le Isten minden parancsát, miután negyven nap és negyven éjjel hallgathatta a világ teremtését, későbbi történeteit. Végül elvezette mannával és fürjhússal jól tartott népét az ígéret földjének nevezett Kánaán déli határáig. Amíg a nép pihent, válogatott férfiakat küldött terepszemlére.A visszatérő kémek örömmel beszéltek tapasztalataikról.
Később, mint tudálékos bölcsek hajtogatni kezdték, hogy ők tizenketten hősként viselkedtek, de a többiek képtelenek lesznek elfoglalni Isten ajándékát, amit az Úr legalább hétszáz évvel korábban örökre népének ajándékozott. Forradalom tört ki. Istennek kellett lecsillapítania a kémeket, a felizgatott tömeget. Istenbüntetésül negyven esztendős sivatagi bolyongásra ítélte népét. Ez alatt az idő alatt mindenkinek, aki húsz évesen és azon felüli korban jött ki Egyiptomból, meg kellett halnia. Az útnak vége felé, egy végső vízhiányos napon újabb lázadás tört ki. A víz hiánya miatt kijelölt sziklára Mózes bosszúsan kettőt ütött. Mózes és Áron lázadásukért büntetést kaptak: Ti sem mehettek be az ígéret földjére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése