Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2013. augusztus 5., hétfő

Évközi 17 hét szombat



Évközi 17 hét szombat

Lev 25, 1. 8-17; Mt 14, 1-12

„Ez Keresztelő János”

Isten azért adta az értelmet az embereknek, hogy felismerjék a rengeteg látni és értenivaló között, és az örökkön élő legfőbb lényt, mindenek Teremtőjét és Urát, Istent. Amikor okokat keresünk, és rátalálunk a kiinduló első okra, főként, ha a legvégső okot is felfedezzük, akkor éri el értelmünk az igazi célját, mert feltárult előtte Isten léte. Ő az, akinek léte nem származik senkitől, sehonnan, mindent örökkön örökké birtokol a saját erejéből. Heródes király nem tartozott az okos, értelmes emberek közé. Ügyesen felhasználta kapcsolati tőkéjét, amikor Rómában kilincselt, hogy a zsidó tartományokban Jézus nyilvános működését kicsit megelőzve helytartó legyen királyi rangban. Könnyen érvelhetett saját személye mellett, ugyanis jól ismerték öregapját, akit a történelem „Nagy” jelzővel tisztelt meg. Ő tehát, Nagy Heródes unokája Heródes Antipász volt. Amikor a zsidó törvények ellenére feleségül vette bátyja elbocsátott feleségét, Keresztelő János figyelmeztetését, tiltó bejelentését nem vette komolyan. Áskálódó új neje miatt a prófétát ugyan börtönbe vetette, sőt később egy születésnapi táncprodukciótól elbájolódva a táncosnő kedvéért meg is ölette ott a börtönben, de megnyugodni nem tudott. Lelkiismerete zaklatásai között úgy vélte, hogy az a Názáreti Jézus, akit János mutatott be Isten Bárányának a Jordán partján, az ő erejével műveli csodáit. Akkor sem gondolkodott szabályosan, amikor Jézus pere folyt Jeruzsálemben, ahol akkor éppen ott tartózkodott. Pilátus a tárgyalás során értesült róla, hogy Jézus nem az ő tartományához tartozik, hanem Heródeséhez. Azt is mondták neki, hogy Heródes éppen Jeruzsálemben van az ünnepek alatt. Odaküldte hát hozzá Jézust, hogy ő vizsgálja ki perét. Heródes nagyon megörült a hírnek, hiszen régóta szerette volna látni Jézust, de Jézus nem kereste fel. Most erőszakkal odavitték hozzá. Nagyképűen tette fel kérdéseit, láttatni óhajtotta hatalmát. Jézus azonban szóra sem méltatta. Ekkor kigúnyolta a Názáretit, ennek érzékeltetésére fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Addig haragban voltak, ettől a naptól jó barátok lettek. Amikor az utolsó ítéleten sor kerül Jézus ellenségeinek ítéletére, vajon ők hogyan viselkednek? Mivel tudnának védekezni? Azzal talán, hogy földi életében nem lehetett felismerni isteni mivoltát? A legfelsőbb állami vezetőknek is gondolkodniuk kell, ez alól soha senkinek nincs felmentése. Ott áll majd előtte Heródes. Hivatkozhat-e arra, hogy megesküdött a táncosnőnek, hogy bármit kérhet, még országa felét is? Amikor a kérést meghallotta, hogy közönséges, oktalan, gyalázatos gyilkosságot követel a lány, akkor esküre, szertartásos isteni tanúságra hivatkozhat szabályos valaki? Vagy rongyrázás volt a vendégek felé: nekem semmi sem szent, csak a magam akarata? Milyen emléket ébreszt akkor már kijózanodott eszében, hogyan aláztam meg az Isten Fiát, a szenvedésében hozzám küldött Názáreti Jézust? Mit kaphatok most érte jutalmul? Mibe öltöztet ő engem? Szörnyű és örök kínokba.- Amikor a földi hatalmasok maguk vagy mások sikeréért Isten jogaiba tipornak, jusson eszükbe, hogy az Ő eljárásában és ítéletében az igazság az alapvető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése